Természeti kincseink: a holtágak

Szerző:

Teremtésvédelem

 

Ilyentájt már készülődik a természet a télre. Felszíni vizeink nyugodtak, közöttük azok különlegesek is, amelyeket holtágaknak nevezünk. Magyarország – földrajzi helyzetéből és geomorfológiai adottságaiból adódóan – hidroökológiai szempontból igazi természeti „kincseket” mondhat magáénak. Ezek között is első helyen kell említenünk a folyó menti, elsősorban hullámtéri területeinket, amelyek a szabályozási munkák ellenére – illetve részben azok „kíméletes” végrehajtása miatt – rendkívül sok elemét őrizték meg a táj eredeti arculatának és élővilágának. Ezen a téren a tőlünk nyugatra fekvő európai országokhoz viszonyítva lényegesen előnyösebb helyzetben vagyunk, hiszen máshol nem találni olyannyira természetközeli folyószakaszokat, morotvákat, ligeterdőket vagy mocsárréteket, mint nálunk, különösen ilyen nagy mennyiségben nem. A Kárpát-medencei holtágak száma meghaladja a háromszázat. A holtágak kétféle módon keletkeztek: az anyafolyóról természetes úton való lefűződéssel vagy folyószabályozás (mederátvágás) révén. Elhelyezkedésük és méretük változatos, ám többnyire nincsenek szoros kapcsolatban az újonnan kialakult főmederrel, így vízpótlásuk csak emberi beavatkozással oldható meg. A holtágak létrejöttét tehát mind az emberi tevékenység, mind a természeti folyamatok alakítják.

Hétköznapi csodák – piarista borok

Szerző:

Ha a hazai borokról hallunk, még nekünk, magyaroknak is sokszor bizonyos elavult közhelyek jutnak az eszünkbe. Azt gondoljuk, a borainknak nem kell a cégér. S elegendő csak megemlíteni a Tokaji nevet, és Bécstől Moszkváig máris mindenkinek felcsillan a szeme. Holott ez nincs így. A világ borpiacán nem vagyunk az első helyen, Kelet-Közép-Európán kívül pedig csak az ínyenceknek jut eszükbe magyar bort vásárolni. Ám szégyenkezésre így sincs okunk. Hiszen egyes borászataink szép sikereket könyvelhetnek el világszínvonalú versenyeken, és ahhoz sem fér kétség, hogy a hazai bor évszázadok óta minőségi. A színvonalas magyar bor megszületése pedig a szerzetesrendeknek is köszönhető.

Kőből, porból, agyagból

Szerző:

Nagyanyám könyvei között lapult egy réges-régi földrajzi atlasz, valamelyik fiáé lehetett talán. Ámulva lapozgattam a színes oldalakat, s még nagyobb érdeklődéssel hallgattam, amiket mama mesélt Árva váráról, a Tátra havas hegycsúcsairól, Erdély szép tájairól, és egynéhány külhoni nevezetességről. A kínai nagy falról akkoriban hallottam először. Néztem a térképen a kanyargós vastag vonalat, amely a falat jelölte, s azon töprengtem, vajon mi célból építették, s főként milyen anyagból, hogy évezredek múltán is áll még.

Szimatolók

Szerző:

Egy évek óta bevett, a közgondolkodást (ha van egyáltalán ilyen) befolyásoló kijelentést idézek: egy személy vagy intézmény a jogszabályoknak megfelelően járt el, ha eljárása sérti is a jó erkölcsöt. S ezzel az ügyet lezárták. Rendőrségi vizsgálat, bírósági eljárás nincs, a lelkiismeret megnyugodhat – gondolják. Százmilliós végkielégítés vagy akkora havi fizetés, amelyet sokan mások jó, ha évek alatt megkeresnek – ugyan már?! „Privatizált” gyárak, vállalatok, földek, birtokok, egyik napról a másikra hatalommilliomosokká válók, akik (vagy előd elvbarátaik) néhány évtizede a közösségre hivatkozva rabolták el mások magántulajdonát – nyugodtan aludhatnak, hiszen a jogszabályoknak megfelelően jártak el. Kivégzett, üldözött, megnyomorított emberek a szocializmusnak nevezett üdvtanban – ám az elkövetők nem is elkövetők, mivel a jogszabályoknak megfelelően jártak el.

„A saját sorsomat írom…”

Szerző:

Király Attila a színházi hétköznapokról

Bravúros beugrás az Óz, a csodák csodájába. A padlás, A dzsungel könyve, West Side Story… – számos zenés szerep. És nagy klasszikusok, kortárs darabok, tánc és koreográfia, filmek, rendezések. Csak címszavak, „témakörök” Király Attila életéből, több mint két évtizede tartó, áttekinthetetlenül gazdag pályafutásából. Az új évad kezdetén beszélgettünk az apai örökségről, színházról, a szabadúszó létről, családról.

– Apám, Király Levente több mint ötven éve a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja. Valóban példa lehetne előttem, mert a sorsomat-pályámat valamiképpen meghatározza. Feleségem, Haumann Petra szintén egy híres színész gyereke, és a mi fajtánk… – de inkább csak magamról beszélek. Az én fajtám sohasem tudhatja, színész lenne-e, ha nem látja a szülői példát. Apámnak nem volt mintája. Ő egyszer csak komoly indíttatást-elhivatottságot érzett, hogy ezt kell csinálnia. Az én szempontomból ez irigylésre méltó, másrészt viszont én is éreztem ugyanezt az elhivatottságot, igaz, általa egy kis „támogatással”. Apámmal ellentétben én hat-hét évnél többet nem voltam társulat tagja, vagyis eddigi pályám nagyobb részét szabadúszóként töltöttem.

Két festő a történelem sodrában

Szerző:

Marc Chagall és Ámos Imre

Sötétben találtam magam, amint beléptem a Magyar Nemzeti Galéria Chagall- és Ámos Imre-kiállítására. Csak a spotlámpák szúrófényei világítják meg a falakon kiállított képeket. A termekben a látogatók lassan mozgó árnyakként közlekednek a festmények és rajzok között. Van ebben valami szimbolikus is, ami mintha Ámos Imre egyik alkotására utalna: Sötét idők.

Két életút, két zsidó származású ember sorsa tárulkozik ki előttünk. Marc Chagall orosz földről indult el a nagyvilágba, és szerencsésnek mondhatta magát: hosszú életet élt, kilencvennyolc évesen halt meg Franciaországban, 1985-ben. Ámos Magyarországon született, és rövidebb külföldi tartózkodás után egy német lágerben ért véget az élete 1944-ben. Tudatosan vállalta végzetét: munkaszolgálatosként akkor sem menekült el, amikor még lehetett volna.

A századforduló csorbítatlan tükre

Szerző:

Megnyílt a Zeneakadémia

Isten után a zenének szentelik a legszebb templomokat. Az előző századforduló, a szecesszió bő két évtizedének összművészeti terméséből világviszonylatban kiemelkedik három palota: a barcelonai Palau de la Música Catalana, a mexikóvárosi Palacio de Bellas Artes és a budapesti Zeneakadémia. Ráadásul utóbbi kettőt a dekorálásban közreműködő magyar mesterek személye is összeköti. Mexikóvárosban valójában „Géza Maróti”, „Aladár Körösfői” és „Max Róth” (Róth Miksa) adott lelket a Szépművészetek Palotájának: a kupolát koronázó szoborcsoporttal, az operaháznak szánt színház- és koncertterem „vasfüggönyének” (Louis Comfort Tiffany által elbitorolt) témaötletével-vázlatával, a páratlan – Apollón és a múzsák körét ábrázoló – üvegmennyezet, valamint a színpadnyílás feletti, mitológiai-irodalmi alakokat felvonultató mozaiktabló megtervezésével és kivitelezésével… Az eredeti elképzelések alapján renovált, október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján újra megnyitott Zeneakadémia, Korb Flóris és Giergl Kálmán épülete azonban összhang, arányérzék tekintetében egyaránt megelőzi említett vetélytársait.

Falak

Szerző:

A Szentföldön évek óta szisztematikusan építik azt a betonkerítést, mely elválasztja egymástól az izraeli és a palesztin lakosságot. Szlovákiában és Romániában fallal próbálják elkülöníteni a helyi romákat a többiektől. De a világ más országaiban is találunk példát arra, hogy a jómódúak elszigetelik magukat a náluk szegényebbektől. Hiszen ez a legegyszerűbb megoldás, ha az égető társadalmi problémáktól és feszültségektől meg akarunk szabadulni. Nem kell azonban nagy bölcsesség ahhoz, hogy észrevegyük a nyilvánvalót: előbb-utóbb valahol rés támad a pajzson, és rajta keresztül be fog törni a valóság. Akkor pedig már nem lesz hova elmenekülni. Mint Rodrigo Plá A zóna című, 2007-ben készült drámájában vagy Neill Blomkamp Elysium – Zárt világ című, idén bemutatott sci-fijében.