A Biblia üzenete

A mai evangéliumban olvasható párbeszéd már Jézus életének utolsó állomásán, Jeruzsálemben hangzik el, húsvét hetében. Jézus szamárcsikón, a béke fejedelmeként bevonul városába, „Isten békéjének városába”, Jeruzsálembe, hogy ott világra szóló békét hirdessen és békét teremtsen. Nem úgy, ahogyan e világ fejedelmei szoktak békét teremteni, a legyőzöttek vére árán, hanem saját vére árán, életáldozatával. Bevonul a templomba és a prófétai tettel, a templom megtisztításával hirdeti meg, hogy ő a templom főpapja, aki az Istenhez egyedül méltó áldozatot mutatja be. Ahol az ő áldozata, ott a templom. Ő a húsvéti bárány, „Isten Báránya, aki magára veszi a világ bűnét” (Jn 1,29), hogy az Atya szeretetében bocsánatkéréssé legyen. De nemcsak a templomot ragadja hatalmába, hanem a templomban az ünnepre gyülekező sokaságot is: „Tanítása magával ragadta az egész sokaságot” (Mk 11,18), „az egész nép – hallgatva őt – szavain csüngött” (Lk 19,48).

Szerzetesség és liturgia

Sok templomban kapnak helyet sírok. Korábban megütközést keltett bennem, hogy a hívő ember eltávozott embertársának végső nyughelyén tapodva igyekszik a liturgiára. Ugyancsak baljós nyugtalanságot ébresztettek bennem a sírkövek, nemritkán brutális – koponyát, csontvázat vagy éppen az elhunytat alvó állapotában ábrázoló – faragványaikkal. A sírkövekre vésett szavak gyakran hívják az arra járókat, hogy álljanak meg egy, az elhunyt lelkéért mondott fohász erejéig. Ma inkább az otthonosság különleges érzése fog el, ha ilyen helyeken járok.

Görögkatolikus lelkiség

Egyre inkább az anyagiak felé forduló világunkban komolyan föltehetjük a kérdést: kinek tartjuk az angyalokat? Annak idején, gyermekkorunkban megtanultuk a reggeli imádságot, s benne azt a versszakot is: „Őrangyalom, szeress, kérlek, minden rossztól, bajtól védj meg.” Hordozunk hát magunkban egy képet az angyalokról. De vajon ez a kép éveink számának gyarapodásával fejlődött-e, alakult-e bennünk? Vagy megmaradt gyermeki szinten?

November 8-án, a főangyalok ünnepén görögkatolikus egyházunk segítségünkre siet, hogy minél helyesebbre formáljuk magunkban az angyalokról vallott felfogásunkat. Az ünnep bőségesen gazdag liturgikus szövegéből elegendő egyet kiválasztanunk ahhoz, hogy meglássuk azt a tiszta tanítást, amelyet egyházunk az angyalokról vall.

A hét szentje

Nagy Szent Albert, azaz Albertus Magnus a Duna mellett fekvő Lauingenben született 1200 körül, a nemesi Bollstädt családban. Gyermekként nem jósoltak neki nagy jövőt, kifejezetten szerény szellemi képességűnek tartották, de ő mindenki meglepetésére a magiszteri tisztségig jutott Padovában. Az egyetemen találkozott a Domonkos-rend generálisával, Szász Jordánnal, aki megnyerte a rendnek, majd az Alpokon túlra, Kölnbe küldte. Ez a város lett a kiindulópontja Albert későbbi prédikátori útjainak, amelyek során szinte egész Európát bejárta. Nemcsak a világi hívek vallásosságát, de a méltatlanná vált, pénzéhes klérust is meg kívánta újítani.