Kamasz-e a kamasz, ha nem lázad? II.
Felkészülő
Tibor: Lehet, hogy csak nem vesszük észre, hogy lázad, mert „máshogyan” teszi? Hogy ki milyen módon és milyen mértékben lázad kamaszkorában, az egyénenként változó. Nem vagyunk egyformák. Ági lányunk így vélekedik erről: „A lázadást többféleképpen is fel lehet fogni. A lényeg tulajdonképpen az, hogy a fiataloknak, akik önmagukat keresik, kezd kinyílni a szemük, és megismerik a világot, amely körülveszi őket. Gyakran azzal kell szembesülniük, hogy nem elégedettek a valósággal, amelyben élnek. Ezt a nemtetszésüket fejezik ki a lázadásukkal, és sokszor a szülőkön vezetik le a bennük felgyülemlett feszültséget és dühöt, amelyet az élet dolgai kiváltanak belőlük. Én már valahogy évekkel ezelőtt arra a következtetésre jutottam, hogy hiába vagyok dühös a világra, az nem segít senkin. Na jó, talán egy kicsit rajtam egy pár pillanatig, de a világnak biztosan nem használ…”