Hitben élő ember volt

 

 

Az esztergom–budapesti érsek hangsúlyozta: a profán történetírás hajlamos arra, hogy a főpapokat pusztán politikusoknak tekintse, és ebben a minőségükben beszéljen róluk. Holott Simor János is „mélyen vallásos, hitben élő” ember volt. Fennmaradt például kispapi imakönyve, személyes bejegyzéseivel. Ezt az értékes relikviát a bíboros ünnepélyesen átadta Szalai Katalinnak, az Esztergomi Hittudományi Főiskola Könyvtára igazgatójának.

 

Simor János támogatója volt az 1855-ös osztrák konkordátumnak, amely a jozefinizmus után fellélegzést jelentett a katolikus egyház számára – szögezte le Erdő Péter, s beszédében kitért Simor és báró Eötvös József kultuszminiszter vitájára is, amelyben a bíboros „a hitéért aggódó ember” hangján szól, és a gyengébb pozíciójából fejti ki érveit a hatalommal szemben. Erdő Péter rámutatott arra is: érdemes lenne tudományos vizsgálat keretében foglalkozni a kánonjogot tanító Simor egyházjogi munkásságával is.


 

 

Bécsi Zoltán tudományos munkatárs A bíboros és a Holényiak: Székesfehérvártól Esztergomig címmel tartott előadást. Beke Margit, az Esztergom–budapesti főegyházmegye egyháztörténeti bizottságának elnöke Simor János életpályáját mutatta be, Kontsek Ildikó, a Keresztény Múzeum igazgatója az érsekről mint a múzeum megalapítójáról beszélt. Hegedűs András, a Prímási Levéltár igazgatója az érseki Simor Könyvtárról szólt, Czékli Béla, a Főszékesegyházi Könyvtár igazgatója pedig Majer István esztergomi kanonok születésének évfordulójáról emlékezett meg.

 

A konferencia után a Keresztény Múzeumban megnyílt a Simor Jánosról szóló kiállítás, amely november 30-ig hétfő és kedd kivételével mindennap 10-től 17 óráig tekinthető meg.

 

Simor János 1813-ban született Székesfehérváron. Nagyszombatban, majd a Pázmáneumban tanult, 1836-ban szentelték pappá. Eleinte több helyen tanított, majd bajnai plébános lett. 1855-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki. 1857-től győri püspök, 1867-től esztergomi érsek. Ő koronázta meg Ferenc Józsefet. 1873-ban kapta meg bíborosi kinevezését, 1886-ban tartotta aranymiséjét. Közismert volt puritán életmódja, de mecénásként és műgyűjtőként is számon tartják. Megalapította az esztergomi kisszemináriumot, Sopronban az első magyar üvegfestő műhelyet, több leánynevelő intézetet létesített, 1859-ben pedig segélyalapot hozott létre a papság számára. Nevéhez fűződik az esztergomi érseki bazilika befejezése, a Keresztény Múzeum megalapítása és az érseki könyvár életre hívása, amelyet végül róla neveztek el (Érseki Simor Könyvtár). Részt vett az I. vatikáni zsinaton. 1891-ben hunyt el, utóda az esztergomi érseki székben Vaszary Kolos lett.

SzG