Szálinger Balázs az alkotás műhelytitkairól
Oktalanságnak tűnhet költőt faggatni, hiszen úgyis mindent elmond magáról: az igazi, az őszinte poéta „nyitott könyv”. Szálinger Balázs legutóbbi kötete, a 2012-ben megjelent Köztársaság sajátos triptichon, három műnem, a líra, a dráma és az epika eszközeivel elmondott, beszélgetésre sarkalló vallomás. A színmű pedig most önállósodik, az alkalomra megigazított darabot a napokban mutatja be a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulata…
– Az első, ami ötletként megvolt a könyvből, az évek óta tervezett dráma és témája, az ifjú Julius Caesar „célegyenesbe fordulását” megelőző kalózrabságos története. Jó lehetőségnek éreztem, hogy összehasonlítsak egy jogilag igen, de valójában nem működő államot, a késői római köztársaságot, illetve egy kívülről zűrzavarosnak tűnő, de a maga rendje szerint mégiscsak életképes kalózállamot, melyben megjelenik ez a fiatalember, aki valamit tanul vagy eltanul belőle. 2010-ben majdnem egy teljes évet Kolozsváron töltöttem, ahová már úgy mentem, hogy vittem magammal a római történelemmel foglalkozó könyveket, gondolván, hogy a drámát ott fogom megírni. Végül ez készült el később. Megkaptam az Örkény István-ösztöndíjat, ami határidőt szabott; a határidő pedig gyönyörű múzsa. Versek is gyűltek közben, már három éve nem jelent meg kötetem; aztán a drámaírás is hozott egy csomó új gondolatot, amelyekből ugyancsak születtek költemények. Végül a Magvetővel kitaláltuk, hogy Köztársaság címen jelenjen meg az elmúlt időszak termése, a líra a dráma és az epika egy kötetbe szerkesztve.
