Természettudósok barátsága

 

A képeslap címzettje, Szőkefalvi-Nagy Gyula 1911-ig Privigyén és Csíkszeredán volt gimnáziumi tanár, majd állami ösztöndíjjal Göttingenben tanult. Kolozsváron 1915-ben egyetemi magántanár, s a Marianum női felső kereskedelmi iskolájának igazgatója. Később a szegedi egyetem jeles professzoraként leginkább algebrával és geometriával foglalkozott, illetve e két tudományág határterületeivel. A tanárképzés fejlesztésében is jelentős szerepet játszott. Két tudós fia – a matematikus Béla és a fizikus Zoltán – közül Szőkefalvi-Nagy Béla az ismertebb, aki idén épp száz éve született.

 

Morvay képeslapjának címzettje, Szőkefalvi-Nagy Gyula visszaemlékezésében röviden szól privigyei tartózkodásáról: „A piarista rend Privigyén alkalmazott helyettes tanárként, s ott 1909 augusztusának végén megkezdtem működésemet. (…) A privigyei szereplésem csak egy hónapig tartott, és nem volt könnyű, mert olyan tárgyakat kellett tanítanom, amelyekben nem voltam biztos, mivel képtelen órabeosztást kaptam. A privigyei gimnázium algimnázium volt akkor. Órabeosztásom szerint matematikát csak a IV. osztályban tanítottam; fizikát a III-ikban. Az I. és II. osztályban tanítottam földrajzot és természetrajzot, azonkívül szépírást. Annyi különböző tárgyat tanítottam, hogy a Franklin Társulat nem hívén, hogy a tőlem kért könyvek egy tanár tanításához kellenek, nem volt hajlandó tanári tiszteletpéldányt küldeni nekem.” (Forrás: www.math.u-szeged.hu/confer/szngy/- szngy.pdf)


 

A jeles matematikus kedves emlékű tanárairól is megemlékezik ebben az írásában, ugyanazokról az előadókról, akikhez Morvay Ferenc is szorosan kötődött: „Az egyetemen Vályi Gyula, Schlesinger Lajos, Klug Lipót, Fejér Lipót és Tangl Károly volt a professzorom matematikából. Később Farkas Gyulától hallgattam elméleti fizikát és Pfeiffer Pétertől gyakorlati fizikai előadásokat. Ezenkívül magyar irodalomból, nyelvészetből, művelődéstörténelemből, bölcseletből és pedagógiából is hallgattam előadásokat. Legtöbbet tanultam Vályi Gyulától, azután Schlesinger Lajostól.”

 

Morvay hallgatói éveiben több jegyzetet készített Bőhm Károly (filozófiatörténet), Schlesinger Lajos („Differenciális calculus”, „Határozott integrálok és bevezetés a függvénytanba”) és Farkas Gyula (matematikai fizika) előadásairól, majd ezeket a jegyzeteket sokszorosítva kiadta. Kolozsvári egyetemi tanárai közül Fejér Lipót volt rá a legnagyobb hatással. Morvay 1917-ben kilépett a piarista rendből, áttért a református vallásra, és megnősült. A debreceni református leánygimnáziumban tanított 1917 és 1935 között; huszonöt év szolgálat után nyugdíjazták. Foglalkozott a vezeték nélküli távközléssel, készülékeket épített, antennát szerelt, s több tanfolyamot is tartott ebből a témából. Érdekelte a színes fényképezés, amelynek elméletét és gyakorlatát 1910-től kutatta. Oktatóként rendszeresen használta a színes diapozitívot, majd a mozgófilmet is. (Medveczky László írása Morvayról a Fizikai Szemle 1980/12. számában, Filep Lászlóé pedig a Természet Világa 1976/9. számában olvasható.) A két jeles természettudós életéből csak vékonyka szeletet sikerült most bemutatnunk, ám ez az antikváriumban talált képeslap jó alkalmat teremtett arra, hogy emléküket megidézzük, s nemzetközi szintű tudományos tevékenységüket ne feledjük.