A Szent Erzsébet rózsája díjat idén Mészáros Gézáné Márta kapta, aki a kilencvenes évek eleje óta végez beteglátogató szolgálatot. A kalocsai kórházban hetente három-négy alkalommal járja végig a kórtermeket, valamennyi betegnek lehetőséget nyújtva a beszélgetésre. A gyógyítás világa korábban sem állt messze tőle, hiszen egy egészségügyi szakközépiskolában tanított. Szolgálatát Isten hívására vállalta.
A megújulás ideje
A „katolikus” jelző a legtöbb ember számára felekezeti hovatartozást jelölő szóvá vált. Maguk a „katolikusok” is olyan jelentéseket kapcsolnak hozzá, amelyek nem a fogalom hittani lényegéből, hanem kulturális, történeti meghatározottságokból fakadnak. Ezért fontos, hogy megértsük azt a dinamikát, amely benne rejtezik.
A görög melléknév egy szóösszetétel rövidülése. A filozófusok – közöttük Arisztotelész – ráébredtek arra, hogy minőségbeli különbség van a minden (pasz) és az egész (holosz) között. Míg a minden a részek, a darabok összességét jelöli, addig az egész valamiféle teljességet, szintézist hordoz magában. Egésze van az emberiségnek, vagy éppen a világegyetemnek, s ez az egész soha nem azonos az egyes emberek, vagy az egyes égitestek matematikai összegével, egészként valami többet hordoz magában.
A következő enciklika
Ferenc pápa következő tanító körlevele a szegénység elleni küzdelemről és a teremtett világ megőrzéséről fog szólni. Erről adott hírt november 13-án a Vatican Insider. A honlap a pápának azokra a megbeszéléseire hivatkozik, amelyeket az utóbbi tíz napban jeles latin-amerikai személyiségekkel folytatott, nevezetesen Gustavo Vera argentin emberi jogi aktivistával, Laura Chinchilla Costa Rica-i elnökkel, valamint Pino Solanas argentin filmrendezővel, baloldali politikussal. Ferenc pápa környezetvédő szakemberek egy csoportját is felkérte, hogy adjanak anyagot a témához.
Emberek ezrei vesztették életüket, s megszámlálhatatlanul sokan otthonukat és értékeiket. Az év legrosszabb kimenetelű tájfunja egyben talán a Fülöp-szigeteket valaha ért legnagyobb természeti csapás is: becslések szerint tízezer fölötti a halálos áldozatok száma.
Vannak történelmi pillanatok, amelyeknek igazi jelentőségére esetleg csak évtizedek múltán ébrednek rá még a szem- és fültanúk is. Ötven esztendővel ezelőtt, a II. vatikáni zsinat második ülésszakán, 1963. november 8-án elhangzott egy felszólalás, amely ugyan már akkor is feltűnést keltett a világsajtóban, de a maga mélységében csak most ismerhetjük fel történelmi fontosságát.
Apokaliptikus állapotok
Ferenc pápa a november 13-i szerdai általános fogadáson ismét imára és fokozott segítségnyújtásra kérte a világot. „Ezekben a napokban egyesült erővel imádkozunk, és segítségre hívunk fel mindenkit” – mondta. – Nagy küzdelem folyik az életben maradottakért.
A szentatya megemlékezett arról a támadásról is, amely november 11-én ért egy iskolabuszt a nagyrészt keresztények lakta Damaszkusz keleti részén, a Bab Sharqi nevű városrészben. Négy gyermek és a buszvezető meghalt, több gyerek megsérült. „Imádkozzunk, hogy az ilyen tragédiák ne ismétlődjenek meg” – mondta a pápa mintegy ötvenezer hívő jelenlétében.
Beszélgetés Bíró László püspökkel
A XX. Családkongresszust november 7. és 9. között rendezték meg Máriabesnyőn. Az eseményre az egyházmegyei családreferensek mellett meg hívást kaptak mindazok, akik tevékenységükkel a családpasztorációt segítik. Bíró Lászlót, a Magyar Katolikus Családegyesület elnökét, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferens püspökét a tanácskozás munkájáról és a családot érintő időszerű témákról kérdeztük.
– Milyen reményekkel indult az első családkongresszus, és mi változott az azóta eltelt idő alatt? Mintha mára felerősödtek volna azok a veszélyforrások, melyek a házasság intézményét fenyegetik, és vele együtt a családot is…
– 1994-ben került sor az első konferenciára, amikor II. János Pál pápa az ENSZ kezdeményezéséhez kapcsolódva meghirdette a család évét. Az első tanácskozásunkra még a lelkiségek vezetőit hívtuk meg. Mivel sikeresnek bizonyult a kezdeményezés, így elhatároztuk, hogy ezután minden évben megrendezzük a kongresszust. Azóta sem fogyatkozott meg a közösség, hiszen azok, akik már abbahagyták ezt a munkát, átadták a stafétabotot a fiatalabbaknak. Azt tapasztaljuk, hogy az átalakulások közepette is van folyamatossága ennek a konferenciának.
Húszéves a győri Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont
A győri Szentlélek-templom plébánosa, Benkovich Ferenc atya kezdeményezésére Győr délnyugati városrészében, 1993-ban felépült Apor Vilmos Katolikus Iskolaközpont az idén ünnepli felszentelésének 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból november 8. és 10. között háromnapos ünnepségsorozatot tartottak. A megemlékezés keretében Pápai Lajos megyés főpásztor felavatta Boldog Apor Vilmos emlékművét az iskola előtti téren. Riportunkban a hajdani és a mai diákok segítségével nyerhetnek bepillantást olvasóink az iskola életébe.
Az egykori Kun Béla-lakótelep többemeletes lakóházai között próbálok eligazodni. Munkába siető emberek húzzák össze kabátgallérjukat a csípős reggeli hidegben, néhány szapora léptű, iskoláskorú fiatal igyekszik mihamarabb célba érni. Mások ráérősen, beszélgetve bandukolnak a suli felé, mint akiket nem sürget az idő. Sejtem, hogy jó felé haladok, de a biztonság kedvéért útbaigazítást kérek egyikőjüktől. Tartsak velük, ha én is az Aporba szeretnék eljutni – érkezik a válasz. „Mi egymás között csak Ferenc körútnak hívjuk ezt az utat, a környéket pedig Ferencvárosnak” – jegyzi meg csibészes mosollyal szeme sarkában az egyik fiatalember. Kérdő tekintetemet látva elárulja, hogy a diákok, nagyrabecsülésük, tiszteletük jeléül, Benkovich Ferenc atyáról, az iskola építőjéről és lelkivezetőjéről nevezték el ezt a városrészt. Van humorérzéke a Gondviselésnek – gondoltam –, ha a rossz emlékű népbiztos nevét egy áldozatos életű pap tevékenysége törli ki az emberek emlékezetéből…