Könyvespolcra

Az egyház legkisebb sejtjének, a család közösségének megerősítését szolgálja az a füzetsorozat, amely a Magyar Katolikus Családegyesület gondozásában jelenik meg Családi ünnepeink címmel. A pünkösdről szóló előző füzet után most az advent megéléséhez kapnak segédanyagot a katolikus családok.

„A keresztény család fontos feladata, hogy részt vegyen az egyház életében és küldetésében. Ez teszi a családot »miniatűr egyházzá«, családegyházzá, így válik a család az egyház misztériumának eleven képévé” – írja Bíró László családreferens püspök, a családegyesület elnöke az első részt ismertető levelében. A főpásztor által felvázolt eszményi kép megvalósulását a kiadványok kifejezetten életközeli tartalmukkal igyekeznek elősegíteni.

A magunk és mások halandóságához való viszony kérdőjelei

Advent kezdetén, az év vége felé haladva egy kicsit mindig jobban értjük, mit jelent a végességünk, és fogékonyabbá válunk a csendre, mint máskor vagyunk. Ahogyan a halálról való beszédnek, úgy a róla való hallgatásnak és elhallgatásának is megvannak a maga hagyományai. Nem igaz, hogy ne lehetne akár az egyik, akár a másik mellett súlyos és igaz érveket felhozni. E kérdésben is gyakran vagyunk divatok áldozatai, és hisszük időnként azt, hogy rátaláltunk „a” megoldásra. Az utóbbi években egyre inkább afelé mozdul el a közgondolkodás, hogy beszélni kell róla. Míg korábban egy egész társadalom dolgozott a szőnyeg alá söprésén, most az ellenkezője az üdvösnek, sőt majdnem kötelezőnek tekintett cselekvés. Hosszú évtizedekre visszatekintő gyakorlat, hogy tanácstalanságunk, védtelenségünk ellenszereként „nem nézünk oda”: sem az, aki megtudja, hogy halálos beteg, sem a rokonság, az ismerősök.

 – Ha nem tudjuk, mi a halál, miért félünk tőle? – kérdezi Feldmár András a nemzeti sírkertben álló Kegyeleti Múzeumban november 8-án tartott előadásának elején. – Az ókori görögök úgy gondolták, hogy az ember legfontosabb feladata jó halált halni, életével erre a jó halálra felkészülni. Lehet, hogy nem is önmagában a haláltól, hanem a rossz haláltól félünk? De mit jelent közelebbről az, hogy rossz halál? Ha Jézusra tekintünk – mutat Feldmár a falon függő feszületre –, eszünkbe jut, hogy mintha még ő is megingott volna egy pillanatra a hitében, amikor haldoklása közben úgy érezte, Atyja elhagyta.

Gyalogosan Marburgból Sárospatakra

Marburgból, Árpád-házi Szent Erzsébet sírjától augusztus 13-án indult az a zarándok, aki gyalog tette meg a közel ezernyolcszáz kilométeres utat Sárospatakig, azzal a céllal, hogy Erzsébet ünnepére a szent születési helyére érkezzen.

Sárospatakon a Szent Erzsébet Ház dolgozói, a város polgármestere és a Magyarok Világszövetségének sátoraljaújhelyi elnöke fogadta Bánkus Erzsébetet, aki ezzel a Szent Erzsébet Európai Zarándokút első zarándoka lett.

Bánkus Erzsébet Ózdon született, görögkatolikusnak keresztelték, elsőáldozó is volt, de hitetlen és vallástalan lett. Németországba költözött, többször házasodott, gyermeke született, s nagybeteg is volt. Egy évekig a lelkében forgatott sugallat hatására indult útnak.

Napvilágra kerülnek a Szent Mihály-templom freskói

Szeretem a barokk művészetet. Sokan idegenkednek tőle, különösen nálunk, ahol műemlékeink java része – történelmi sors-nyomorúságunk miatt – csak a barokk korig nyúlik vissza. A barokk képi gazdagsága, nyüzsgő mozgalmassága, mégis tisztán feltörő szellemi-eszmei vonala befogad, átölel – ezzel a gondolattal és érzéssel léptem be a budapesti Szent Mihály-templomba. A Váci utcai istenházát sokan az angolkisasszonyok templomaként ismerik, s mint minden régi épületnek, ennek is eleven a legendatörténete. Tűzvész és árvíz – 1838-ban mellmagasságig állt benne a Duna –, majd később itt töltötte kiutasítása előtt az utolsó napokat Angelo Rotta szentszéki nuncius 1945 tavaszán, s állítólag Nyugatra vándorlása előtt a Szent Korona is megfordult itt. De most a barokk világát keressük a templomhajó boltívének magasában.

A pesti Belváros hét barokk temploma közé tartozik a Szent Mihály nevét viselő. Másfél évtizede a templomigazgatóság részben önerőből, részben pályázati támogatások segítségével látott hozzá a templom műemléki értékeinek megőrzéséhez és helyreállításához. (Legutóbb a Jézus születését ábrázoló mennyezeti freskó restaurálásáról közöltünk riportot tavaly karácsonyi lapszámunkban – a szerk.).

Az utcai bejárat felől a hajó harmadát még egyszínű, valaha fehér, mára szürke festés borítja. A díszítőfestő, aranyozó mesterséget folytató Papp testvéreket bízták meg az 1960-as esztendőkben az akkor már felújításra, restaurálásra szoruló belső tér egyszínű lefestésére. Hogy miért került sor erre? Megértéséhez ismerni kell azt a kort, s a Papp testvérek e kényszerűségben nyilván úgy látták – mint sokszor másutt is előfordult –, hogy legalább az megmarad, amit a festéssel elfednek.