Advent kezdetén elgondolkodhatunk, vajon miért kezdjük mi, hívő emberek a naptári évtől eltérően az esztendőt. A magam válasza, hogy a hagyományon túl nekünk a társadalom rendje mellett az Isten rendjére is figyelnünk kell. A most befejeződött hit éve is erre utalt, és abban segített, hogy felfedezzük hitünk kincseit és erejét.

Már bejárta a világot az a rendkívüli orvosi teljesítmény, amely a debreceni klinikán életre segített egy csecsemőt. Édesanyja agyhalottá vált, amikor a magzat még csak tizenöt hetes volt. Túlélt számtalan fertőzést, vérmérgezés miatt az anyai szervezet keringési összeomlását, majd annak újraélesztését.

A gyógyítás kapcsán kereste meg levelével Dr. Fülesdi Béla orvosprofesszor, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, az EMMI Egészségügyi szakmai Kollégium elnöke Dr. Barna Gábor egyetemi tanárt, a Szegedi Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének vezetőjét, aki a boldog emlékű Bálint Sándor munkásságának szellemi folytatója. A levélben szereplő pap: Horváth János címzetes kanonok plébános Kállósemjénben.

A levél lényegét itt közöljük. (t. s.)

Az új evangelizáció útjai

Nem sokkal azután, hogy fiatal férjként – hamarosan édesapaként – engedtem Isten misszióba szólító hívásának, mély válságba kerültem. Új munkahelyemen, a Lélek és Élet Alapítványnál jól haladtunk ugyan tanúságtevő könyveink kiadásával, de másik területünkön, a közösségi evangelizáció terén nem voltunk túl hatékonyak. Vajon miért nem jönnek többen Istenhez, amikor a vele való találkozás olyan valóságos, olyan csodálatos? Mit csinálunk rosszul?

Belső sürgetést éreztem, hogy imádságban járjak a dolgok végére. Lemondtam kisközösség-vezetői szolgálatomról, mivel úgy éreztem, visszavonulva kell keresnem Isten útmutatását. Közben rövid egy év alatt nagy lendülettel induló könyvkiadói tevékenységünk is csődbe ment a papír árának drasztikus megemelkedése miatt.