Mindannyian új lelkesedést, új reményt és lehetőségeket várunk az új évtől. Szeretnénk jobban, tartalmasabban élni, várjuk a jó találkozásokat, azt, hogy megoldódik az életünk, vagy éppen rátalálunk a célunkra, amelyet évek óta keresünk, és persze abban is bízunk, hogy a szűkös esztendőknek is vége szakad.

Amikor új lendülettel kezdünk a 2014-es esztendőnek, nem szabad elfelejtenünk, hogy hol is hagytuk abba az előző év végén. Ferenc pápa a következő évekre szóló apostoli buzdításának híre már decemberben eljutott Magyarországra. A pápai körlevelet reményeink szerint az idei év elején már magyarul is olvashatjuk. A szentatya reményt adó gondolatai a családok, a szegények és a misszió felé fordítják a tekintetünket. Evangelii gaudium kezdetű enciklikájában nem megoldásokat vagy kész cselekvési tervet ad, hanem a Lélek tüzét akarja felszítani bennünk, hogy azután képesek legyünk valóban keresztény ember módjára élni a világban. Ugyancsak tavaly történt, hogy a pápa a püspöki szinódus 2014. évi októberi rendkívüli ülésszakának főrelátorává Erdő Péter bíborost nevezte ki. A szinódus témája a családpasztoráció lesz, amely valóban a reményt és a jövőt jelentheti egyházunk és az egész emberiség számára. Az idei évben az Új Ember hasábjain is szeretnénk a családokra figyelni, ezért a centenáriumát ünneplő Schönstatt családmozgalom tagjaival és tevékenységével gyakrabban találkozhatnak majd olvasóink.

Teremtésvédelem

Eljött a tizenkettedik nap, vízkereszt a „karácsonyi tizenketted” zárónapja. Ünnepek után, az új év elején, kicsit talán fáradtan, de megtelve mindazzal a jósággal és szeretettel, amit egymástól kaptunk, érdemes átgondolnunk, mi is történt az elmúlt napokban.

A sok-sok ajándék már rég gazdára talált. A boltok már újra nyitva állnak, vevőre várva. Advent idején sokszor hallhattuk, olvashattuk: „vásároljon tudatosan”, a „karácsony nem a drága ajándékokról szól”, „adjon szeretetet és élményt, ne csak csillogó kacatot”!

Az új evangelizáció útjai

Az első magyarországi Pál-kurzusra úgy mentem el 1996 márciusában, hogy addigra már eldőlt: egész életemet az evangélium hirdetésének akarom szentelni. Méghozzá családosként, mert erre is hivatást kaptam. Polgári foglalkozásomat hátrahagyva munkatársa lettem egy missziós könyvkiadó alapítványnak, amely a kilencvenes évek közepén csődközeli állapotba került. Másik területünkön, a személyes evangelizáció terén sem voltunk eredményesek, és helyzetünk családként is ellehetetlenülni látszott. A Pál-kurzuson szerzett tapasztalatunk viszont megnyitotta előttünk a jövőt. Megértettük, hogy Jézus Krisztust, a Megváltót kell hirdetnünk, mindenben a Szentlélek segítségére hagyatkozva, szeretetben egybeforrott közösségként, amely nyitott az új megtérők befogadására is.

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

 A II. vatikáni zsinat XII. Piusz gyönyörű képét használja a lelkiismeret meghatározására: „A lelkiismeret az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében” (GS 16). A lelkiismeret mint szentély több szempontból is zseniális kép az etika számára:

 – A szentély állandó kapcsolatot jelent Istennel. A katolikus teológia szerint az ember nem egy világba vetett és magára hagyott létező, hanem maradandó kapcsolatban áll eredetével és céljával. A lelkiismeret az a „köldökzsinór”, amely összeköti Teremtőjével, hiszen a természetes erkölcsi törvény a szívébe van írva. Másrészt a lelkiismeret a jelenében és a jövő felé való meghívottságában is érzi Isten jelenlétét. Földi világunkban a szentély jelenti Istennek ezt az állandó velünk létét.

Az új év gazdasági kilátásai itthon és a nagyvilágban

A világ gazdasága 2014-ben mai ismereteink szerint tovább fog bővülni. A legtöbb nemzetközi szervezet 3,5 százalékot meghaladó, vagyis a megelőző évtizednél némileg lassabb, de érezhető növekedést vár a világ egészében. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is fontos. Az országok többsége – köztük a kis, nyitott gazdaságú Magyarország – számára a világpiac bővülése a fejlődés alapja, mert csak bővülő kereslet mellett tudunk növekedni, több embernek munkát adni. A Föld lakosságából még ma is több mint nyolcszázötvenmillió fő, vagyis az Európai Unió lakosságának másfélszerese él napi egy dollárnál – mintegy kétszáztíz forintnál – kevesebből. Mindnyájunk számára kézzelfogható, hogy ez milyen kevés, még akkor is, ha a szegény országokban nem szokás mindent a boltban venni, és az időseket, a betegeket és a gyermekeket is legfőképp az asszonyok látják el a családokon belül. Folytatódik tehát egy kedvező irányzat: megvalósulóban van az ENSZ 2000. évi célkitűzése, amely 2015-ig a világszegénység megfelezését írta elő, hisz a mélyszegénységben élők száma akkor másfél milliárd volt. Nem feledkezhetünk el ugyanakkor arról, hogy a másik közkeletű mércén, a Világbank 2,15 dollár – mintegy négyszázötven forint – napi mutatóján mérve még mindig két és fél milliárd embertársunk szegény. Vagyis: sok még a teendő, a növekedés leállításának – jó szándékú környezetvédő barátaink által szorgalmazott – követelése irreális és erkölcsileg sem vállalható.