Mozaikkövek az erkölcstanhoz
Krisztus a hegyi beszédben és egész tanításában olyan többletről beszélt, olyan meghívást hagyott ránk, amely soha többé nem hagyja nyugton a keresztényeket. Krisztus-követőnek, azaz lelkiismeretesnek lenni már nem csupán békés evezgetést jelent a történelem tükörsima vizén. A lelkiismeret szentélyében folytatjuk Jákob küzdelmét Istennel: a nehezebb úthoz pedig szükségünk van az áldására.
A lelkiismeretnek már nem pusztán annyi a dolga, hogy megtartsa a külső törvényeket. Túlcsordulóan kell megtartania őket. Többé már nem a leírt törvény a fő parancs, hanem Krisztus élő igénye. Nem az a lelkiismeretes ember, aki pontosan teljesíti az egyházi, polgári, munkahelyi előírásokat, hanem az, aki azokon túlmenően is igényes, jóságos. Senki sem tespedhet többé önelégülten a törvények szabta keretek között, nem pöffeszkedhet teljesítménye fölött a farizeus elégedettségével, hanem szüntelenül azt kell fürkésznie: hogyan felelt meg az élő Krisztus élő igényének. Ez a törekvés megóv a pszeudo-magabiztosságtól, és inkább szüntelenül fürkészővé, tapogatóvá, alázatossá tesz. Isten igénye nem ment fel az állandó etikai töprengés alól, éppen ellenkezőleg: megköveteli azt.