Aztán változtak az idők. XII. Piusz volt az első pápa, aki az elődje által megáldott rádióban beszédeket mondott, s ezzel – éppen karácsonykor – új műfajt teremtett a pápai megnyilatkozások számára.
II. János Pál már néhány könyvet és interjúkötetet is megjelentetett, XVI. Benedek pedig, aki életében kisebb könyvtárnyi tudományos munkát írt, már több kötettel folytatta ezt a sorozatot.
Ferenc pápa a megválasztása utáni első kilenc hónapban három nagy és fontos tartalmú interjút adott, annak ellenére, hogy saját bevallása szerint nem szereti ezt a műfajt. Ám ezzel is jelezni kívánta, hogy a párbeszédet fontosnak tartó, „emberközeli” – s éppen ezért „istenközeli” – programja számára az interjú, a beszélgetés nélkülözhetetlen eszköz.
A La Repubblica, a La Civiltà Cattolica és a La Stampa hasábjain megjelent beszélgetések lehetővé tették, hogy egy magát nem hívőnek valló újságíró, egy jezsuita rendtárs és egy Vatikán-szakértő szerkesztő is felvethesse kérdéseit a szentatyának. A La Stampában közreadott legutóbbi beszélgetést (amelyet karácsonyi lapszámunkban közöltünk – a szerk.) megelőzte egy hagyományosabb műfajú megnyilatkozás, az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás. Ennek tartalma azonban nem korlátozódik a püspöki szinódus előző rendes ülésének összefoglalására, ahogyan a hagyomány diktálná. Írásában a pápa számos vonatkozásban inkább előremutató kérdéseket kívánt felvetni. Természetesen nem azért, mintha nem ismerné az egyház tanítását, vagy Róma püspökeként nem tartaná magát az egyház tanítójának. Ám úgy látja, bármennyire igyekszik is benne élni a világban, fontos, hogy megismerje az egyház tagjainak helyzetértékelését is. Miért? Talán azért, hogy ezekhez a véleményekhez igazítsa az egyház tanítását? Nem, nem azért. Az evangelizálást, az egyház tanításának módszereit és az egyház központi vezetésének szervezetét azonban igenis e vélemények figyelembevételével kívánja alakítani.
Roman Siebenrock innsbrucki jezsuita professzor szerint „világosan érezhető, hogy ez a pápa párbeszédet folytató egyházat akar”. A szentatya fontosnak tartja az egyházon belüli dialógust és az egymásra figyelést. Ezt az ősegyházra jellemző stílust ötven évvel ezelőtt újra felfedezte a II. vatikáni zsinat, s Ferenc pápa is ezen a régi-új hangon kíván beszélni a világhoz.
