Héja-nász – a parókián

A közelmúltban láthattuk Hollós László Szerelmes földrajz című, komoly nézőtábort vonzó sorozatának Vitézy László filmrendezővel készült epizódját, amelyben természetesen a művész karácsonyról karácsonyra Móricz-filmeket termő, meghatóan következetes szenvedélyéről is szó esett. 2013-ban, az ünnep első napján A galamb papné vászonra álmodott változatát nézhettük meg, amely voltaképpen a Nem élhetek muzsikaszó nélkül középbirtokosi udvarházból parókiára telepített „ikerpárja”, hiszen mindkét mű kö- zéppontjában egy-egy ifjú pár egymáshoz csiszolódásának története áll. A Nem élhetek… Pólikája egy korhely férjjel, Balázzsal, míg A galamb papné Icája egy lelkészi hivatásának elkötelezett férjjel, a biblikus nevű Énókkal vívja meg mindennapos harcait. Ezt a párhuzamot nem véletlenül említem: nyilván maga Vitézy is gondolt rá, amikor a nagy 1979-es Móricz-filmsiker egykori tündöklő kettőse, Szirtes Ági (akit egyébként minden filmjében következetesen szerepeltet, egyik legnagyobb színésznőnket példás hűséggel a köztudatban tartva) és Oszter Sándor jóvoltából felejthetetlen pillanatokkal ajándékozott meg bennünket, Zsuzsi szakácsné hosszabb és egy névtelen tisztiszolgából lett mindenes és cinkostárs néhány szavas szerepében.

A kopt egyházfő a húsvét időpontjáról

II. Tavadrosz kopt ortodox egyházfő december 23-án, németországi útja során úgy nyilatkozott: szeretné, ha minden keresztény ugyanabban az időpontban ünnepelné a húsvétot – írja a La Croix.

 

„Az egyházak egységessé válása örömmel tölti el Jézus szívét, hiszen ő azt kívánta, hogy a keresztények egyek legyenek” – mondta a pátriárka, aki az egységes húsvét kérdését szeretné napirendre tűzni a következő olyan konferencián, amelyen a római katolikus egyház képviselői is részt vesznek. A kopt egyházfő ezt Berlinben mondta el, ahol Rainer Woelki bíborossal, a német főváros érsekével találkozott.

Segélykiáltás a pápához

Egy pakisztáni halálraítélt karácsonyi levele

 

Asia Bibi, az a pakisztáni keresztény édesanya, akit „blaszfémiáért” ítéltek halálra, levélben fordult Ferenc pápához. „Őszentsége Ferenc pápa részére. A legdicsőségesebb és leghatalmasabb Úr nevében én, Asia Bibi szeretném kifejezni legmélyebb hitemet Isten és Szentatyám irányában – kezdi levelét, melyről az olasz és a román sajtó is tudósít. – Remélem, hogy szívében örömmel ünnepelte a karácsonyt minden keresztény – folytatja, majd beszámol helyzetéről: – A többi rabhoz hasonlóan én itt, a pakisztáni Multánban, a börtönben ünnepeltem Jézus születését.”

Magyar bucó – az év hala

Halottunk már az év fájáról, madaráról, virágáról, de ne feledkezzünk meg rejtőzködőbb életmódot folytató élőlényeinkről sem. A Magyar Haltani Társaság 2010-ben kezdeményezte Az év hala Magyarországon választást. Ennek célja éppen az, mint a többi hasonló szavazásnak: hogy felhívja a figyelmet egy-egy természeti értékünkre, esetleg az adott faj veszélyeztetett voltára.

Egyetemistáknak az imáról

A loretói litánia májusi imádkozása közben gyakran eszembe jut, hogy ez a sokak által elavultnak hitt imádság milyen mesterien vezet végig bennünket néhány perc alatt az üdvösségtörténeten, amikor a Szentírás, a teológia, a történelmi események, a jámborság és korunk, nemzetünk sajátos problémáinak tükrében szólítja meg egy-egy korszak vagy léthelyzet kiérlelt invokációjával a Szent Szüzet: Dávid király tornya, Makula nélkül való anya, Keresztények segítsége, Betegek gyógyítója, Magyarok Nagyasszonya, Családok királynéja. De a felsorolás talán azt is kérdezi tőlünk: te milyen megszólítással folytatnád ezt a sort?

A nagy kezdet

Az új evangelizáció útjai

 

Új év, új remények! Jómagam eddig kétszer éltem át olyan időszakot, amikor a környezetemben nagyon sokan tértek meg Istenhez. Missziós körökben ezt a jelenséget ébredésnek nevezik. Az első ilyen időszak a rendszerváltás éveire esett. A következő pedig – néhány év apály után – a kilencvenes évek második felére. Álmom és imám, hogy hasonló lelki ébredés tanúi és munkásai lehessünk most is – csak sokkal nagyobb méretekben, úgy, hogy a hit az egész magyar társadalmat mélységében átjárja…

A lelkiismeretesség nem pusztán törvénykövetés

Mozaikkövek az erkölcstanhoz

 

Krisztus a hegyi beszédben és egész tanításában olyan többletről beszélt, olyan meghívást hagyott ránk, amely soha többé nem hagyja nyugton a keresztényeket. Krisztus-követőnek, azaz lelkiismeretesnek lenni már nem csupán békés evezgetést jelent a történelem tükörsima vizén. A lelkiismeret szentélyében folytatjuk Jákob küzdelmét Istennel: a nehezebb úthoz pedig szükségünk van az áldására.

 

A lelkiismeretnek már nem pusztán annyi a dolga, hogy megtartsa a külső törvényeket. Túlcsordulóan kell megtartania őket. Többé már nem a leírt törvény a fő parancs, hanem Krisztus élő igénye. Nem az a lelkiismeretes ember, aki pontosan teljesíti az egyházi, polgári, munkahelyi előírásokat, hanem az, aki azokon túlmenően is igényes, jóságos. Senki sem tespedhet többé önelégülten a törvények szabta keretek között, nem pöffeszkedhet teljesítménye fölött a farizeus elégedettségével, hanem szüntelenül azt kell fürkésznie: hogyan felelt meg az élő Krisztus élő igényének. Ez a törekvés megóv a pszeudo-magabiztosságtól, és inkább szüntelenül fürkészővé, tapogatóvá, alázatossá tesz. Isten igénye nem ment fel az állandó etikai töprengés alól, éppen ellenkezőleg: megköveteli azt.