A biblia üzenete

Mt 5,13–16A hegyi beszédben – mindjárt a boldogságok egyetemes igazsága után – Jézus személyesen szólítja meg a tanítványokat, tehát minket is, hogy váljunk a föld sójává és világosságává (Mt 5,13–16). De mit is jelent ez?

Azt tudjuk, hogy a só ízesít, tartósít. Alapvetően azt is tudjuk, hogy a mi feladatunk, hogy a világot mindenki számára élvezhetővé tegyük, úgy, hogy közben őrizzük, védjük magunkban jézusi meghívásunkat. Hiszen egyedül a megtalált és követett élethivatásunk tesz boldoggá, és e nélkül értelmetlen, irányvesztett, sodródó marad életünk.

Katekézis a liturgiáról

Az egyik vasárnap, családos mise után egy négyéves kisfiú, Boti jött oda hozzám, és nekem szegezte a kérdést: „Téged ki kért meg arra, hogy te legyél itt a Jézus?” Boti a maga módján nagyon is jól megérezte, amit a zsinat liturgikus konstitúciója így fogalmaz meg: „[Az üdvösség művének] végrehajtására Krisztus mindig jelen van egyházában, kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmise áldozatában, mind a papi szolga személyében, mert »az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, aki a kereszten önmagát feláldozta«” (SC 7).

görögkatolikus lelkiség

A bizánci egyház negyedik hangú feltámadási tropárja – mint a többi is – rendkívül gazdag teológiai gondolatokat tartalmaz Jézus Krisztus feltámadásáról, illetve annak következményéről. Ez a himnusz három részre osztható, és teljes szövegét elárasztja Krisztus feltámadásának örvendetes híre.

Az első rész egyszerű helyzetbemutatást ad: „A föltámadás örvendetes hírét az angyaltól megtudván az Úr tanítványai, és az ősi átok elvetéséről értesülvén” látjuk ezeket a tanítványokat. Ha viszont az eredeti szöveget nézzük meg, akkor észrevesszük, hogy itt bizony az említett „Úr tanítványai” nőneműek. Tehát a kenethozó asszonyokról van szó. Azokról, akik elsőként részesülhettek az örvendetes hírben. Az angyal kérdezte őket, de tüstént bizonyságot is tett nekik: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt” (Lk 24,5–6). Ők lehettek tehát azok, akik elsőként értesültek Jézus Krisztus feltámadásáról.

A hét szentje

Gazdag földműves család ötödik gyermekeként született egy horvát faluban, Brezarićban, 1898. május 8-án. Zágrábban érettségizett. Az
I. világháború alatt behívták az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. Fogságba esett, majd csatlakozott a Habsburg-uralom ellen harcoló délszláv önkéntesekhez. 1919-ben hazatérve agráregyetemre járt a horvát fővárosban.