Alojzije Stepinac február 10.

A hét szentje

 

Gazdag földműves család ötödik gyermekeként született egy horvát faluban, Brezarićban, 1898. május 8-án. Zágrábban érettségizett. Az
I. világháború alatt behívták az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregébe. Fogságba esett, majd csatlakozott a Habsburg-uralom ellen harcoló délszláv önkéntesekhez. 1919-ben hazatérve agráregyetemre járt a horvát fővárosban.

Árok

Parallax

 

Az egész Amerikát átszelő autóútnak Panama határán van egy megépületlen szakasza, amelyet így neveznek: Tapón del Darién, azaz Darién-árok. Éppen azon a helyen, ahol Észak- és Dél-Amerika határos egymással. Számos okot sorolnak fel arra, hogy az autóút miért nem folyamatos itt, s miért nem tervezik kiépíteni ezen az árkon át. A gazdasági, környezetvédelmi vagy az ott lakó indiánok érdekeit védő szempontokon túl akár szimbolikusnak is tekinthető, hogy a szegényebb, elmaradottabb dél és a fejlett, gazdagabb észak között nem észrevétlen az átjárás. Árkot kell ugrania annak, aki át akar haladni a kontinens déli és északi fele között. Az árok az itt és az ott közötti hely, amolyan semmiféle. Elválaszt egymástól két területet, az ilyent az olyantól. A hegyek között húzódó völgyek is árkok, gyakran erős sodrású folyók kanyarognak bennük. A föld tektonikus mozgása alakította ki őket, elválasztván az addig összefüggő területeket. Az ember hajlamos az egybefüggő terekre vágyni, ahol nincsenek árkok, amelyek akadályozzák a haladást, elválasztanak attól, ami túlnan fekszik, amerre igyekeznénk. Amint Illyés írja egyik versében: „Minden árok és határ ellen, // minden átok és csaták ellen…” az ember viaskodik. Mintha nem tűrné, hogy akadályok legyenek azon a hosszú úton, ami egész élete.

Az önmagából kilépő egyház

Az evangélium öröme

 

Az Evangelii gaudium kezdetű buzdítás első fejezete (20–33) ezt a címet viseli: Az egyház missziós átalakítása. Ferenc pápa mindjárt az első tematikus fejezetben szeretné világossá tenni, miről is van itt szó. Ez a dokumentum nem egyszerűen tanítani vagy lelkesíteni akar, célja egy átalakulási folyamat kiváltása, katalizálása, amely évekre, sőt évtizedekre kihat, s átszabja a katolikus egyház eddig általunk ismert (és tegyük hozzá: lendületét vesztett, megkopott, egyre kevésbé élő) arcát. Így ír a pápa: „Remélem, hogy minden közösség gondoskodik arról, hogy igénybe vegye a szükséges eszközöket ahhoz, hogy előbbre jussunk egy lelkipásztori és missziós megtérés útján, ami nem hagyhatja úgy a dolgokat, ahogy vannak. Most nem elegendő az »egyszerű adminisztráció«. A föld minden régiójában létre kell hoznunk a »permanens misszió állapotát«” (25).

Távleső

Charles Olson, az ír származású amerikai író, korunk gondolkodója beszél arról, hogy a mai ember nem szeret mélyre ásni, megelégszik a felszínnel; a kultúráról az a véleménye, hogy meg fog halni. Talán így lesz, talán nem, hiszen az emberi univerzum mindig képes átvenni a táguló világegyetem „hajdani” fogalmát, s ha a francia tudós jezsuita: Teilhard de Chardin arról ír, hogy a kozmikus evolúció folyamata Alfától Ómegáig, vagyis Istentől Istenig halad, akkor az emberi lélek-gazdagodást nem vonhatjuk kétségbe. Az lenne csak igazi borúlátás! Zenei párhuzam jut eszembe: Mozart hangnemekkel fejezte ki reménységét, például kedves hangneme volt az A-dúr, az örömet, szomorúságot, végtelenné áradó szeretetet (szerelmet) megszólaltató „rejtélyes” akkordhálózat, főleg ha klarinéton csendül fel. Ez a hangszer képes igazán kifejezni a mozarti lelkületet, amely könnyeken át mosolyog. (Jézusi elhivatottság, neki nem adatott több harmincöt esztendőnél!)

Köszönjük az Adoremust!

Az Olvasó írja

 

Szegeden a Korda könyvesboltban láttam először Adoremust. Azonnal kértem belőle két példányt. A menyem hihetetlenül megörült neki. Karácsonyra ezt kapták tőlem ajándékba egy évre, és én minden megjelenés után hordtam nekik hűségesen.

Bazilika az Iznik-tóban

A Törökország nyugati részén található Iznik-tóban végzett régészeti ásatások során egy ezerötszáz éves bazilika maradványait tárták fel. A romokról készült sejtelmesen szép képek bejárták a világsajtót.

„Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz”

Amikor kislányommal együtt pörölünk a küszöbbel, mert megbotlottunk benne, vagy esténként megdicsérjük a cserépkályhát, mert finom meleget áraszt magából, Móra Ferenc egyik novellája jut eszembe, amelyben gyerekkori emlékeit idézi fel: „(…) akkoriban még a kukoricacsutkáról is azt hittem, hogy az valaki, és az ajtókilinccsel csak úgy el tudtam beszélgetni, mint a mozsártörővel. Nekem a világon minden élt, és én mindig egészen tisztán megértettem még azt is, mit ketyeg az óra, és mit gondol magában az az oroszlán, aki rá volt festve az óra számlapjára.”

Babkaland

Tavaly a betegek világnapjához kapcsolódva, az Új Ember 2013. február 10-i számában jelent meg az Adél története című írás. Talán többen figyelemmel kísérik azóta Adél (képünkön) blogját ¬(novozanszkiadel.blog.xfree.hu), bár az utóbbi időben ritkábban születik új bejegyzés. Ám akik olvassák, azok minden alkalommal eltöprenghetnek azon, hogy az életet úgy is meg lehet élni, hogy a szépet keressük és látjuk bármiben, még a rosszban is. Ahogyan Adél.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.