Köszönjük az Adoremust!

Persze magamnak is megvettem. Eltelt egy év, s a fiam egyszer csak felkapja a fejét, hogy ez nem jól van így, az év már letelt, most már mi kifizetjük neked, ha leszel szíves továbbra is hozni – mondta. Hát persze, hogy vittem nekik, igen nagy örömmel. Ők pedig – nem találok jó kifejezést, így ezt a nagyon prózait használom: ronggyá olvassák, imádkozzák az Ado¬re¬must. Azóta is sokszor mondogattam magamban, hogy áldja meg a Jóisten sok-sok kegyelmével azokat, akik velünk ilyen jót tettek, ilyen nagy örömet szereztek és szereznek nekünk.

 

Király Lászlóné, Szeged