„Neveden szólítalak: enyém vagy”
Az új evangelizáció útjai
Az 1996–97-ben elindult ébredési hullám jellemzői között több, látszólag ellentétes jelenséget figyelhetünk meg. Az egyik ezek közül: erősen élt bennünk a vágy, hogy tömegekhez szóljunk. Ennek hátterében nem valami szenzációhajhász magatartást kell keresni, hanem azt a mélyről fakadó igényt, hogy mindenkihez eljussunk, mindenkit elérjünk Isten szeretetének üzenetével. Idetartozik még az a felismerésünk, hogy Isten maga is meg akar nyilatkozni a külvilág felé: több száz vagy több ezer imádkozó, dicsőítő, a hit örömét sugárzó ember együttléte önmagában is erőteljes, prófétai jel a beavatottak és a kívülállók számára. A „láthatóvá váló és tanúságot tevő egyház” bemutatásának vágya az ezredforduló éveiben aztán olyan események megszervezésére vezettek minket, mint a „Felvonulás Jézusért”, amelynek 2004-es találkozóján húszezer ember imádkozott együtt nemzetünkért a Hősök terén.