Ferenc pápa üzenete a hivatások imanapjára

Az evangélium elbeszéli, hogy „Jézus bejárt minden várost és falut, (…) ahogy végignézett az embereken, megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, elcsigázottak és kimerültek.” Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.” Ezek a szavak meglepnek bennünket, mert tudjuk, hogy előbb szántani, vetni és művelni kell ahhoz, hogy amikor eljön az idő, bőséges legyen az aratás. Ki dolgozott, hogy ez legyen az eredmény?
Isten – egyedül ez lehet a válasz.

Az egyik magyarországi kis párt vezetője éppen az anyák napját tartotta alkalmasnak arra, hogy bejelentse: elkészült az azonos neműek házasságát lehetővé tevő törvényjavaslata. Elismerte, hogy a kezdeményezés felháborítja a magyar társadalom egy részét.

II. János Pál és XXIII. János pápa szentté avatásán

A MennybeMenő elnevezésű kezdeményezés szervezői, miután kampányukkal sokaknak segítettek felkészülni a két pápa szentté avatására, személyesen is részt vettek az ünnepen. A csoport vezetőjének beszámolóját közöljük.

II. János Pál és XXIII. János pápa szentté avatására szinte pontosan kilenc évvel a lengyel egyházfő temetését követően került sor. A nyilvánvaló hasonlóságok – nagy tömeg lengyel többséggel, világtalálkozós hangulat, pápák a középpontban, római környezet – ellenére mégis különlegesen egyedi volt ez a kettős szentté avatás. Akár hiányként is megélhettük volna, hogy ezúttal messze nem volt akkora eufória, akkora élményfolyam az utcákon, az emberek szinte kötelességtudóan voltak jelen. Ám épp ez a meggyőződésen alapuló jelenlét, a hűség mindent átjáró illata tette kézzelfoghatóvá, hogy ott és akkor valami megfoghatatlan, nagyon fontos dolog történik.

Az Evangélium öröme

Az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítás negyedik fejezete az evangelizáció társadalmi vetületével foglalkozik. Az általános bevezetés (EG 177–185) után Ferenc pápa egy olyan témát vizsgál meg közelebbről, amely különösen is közel áll a szívéhez: a szegényekkel való törődés kérdését.
A Szentírás kivételes helyet biztosít a szegényeknek. Már a próféták tapasztalhatták, hogy míg a hatalmasok, a főpapság, a királyok, az előkelők bezárták szívüket Isten előtt, látszatra ugyan követték az Úr parancsait, valójában azonban csak önnön javukkal törődtek, addig a szegények, a föld népe nyitott szívvel befogadta a tanítást. Az evangéliumban kibontakozik a szegénység tanítása. Nagy hálaénekében Mária az egyszerűek, az alázatosak közé sorolja magát (Lk 1), s Jézus legelső, Izajás textusa alapján tartott igehirdetése is arról szól, hogy az örömhírt a szegényeknek, az ínséget szenvedőknek hirdetik (Lk 4). Ha meg akarjuk érteni a megváltás szó őseredeti jelentését, azt is ezen a síkon kell keresnünk: ami ezen ókori fogalomban kifejezésre jut, az a lelki és a testi felszabadítás (egy rabszolga szabaddá tétele, egy zálog kiváltása, egy adósság eltörlése). A megváltás eredménye a teljes értékű emberi fejlődés és a valódi, minden emberi dimenzióra kiterjedő jólét (EG 192).

Bíró László püspök papi jubileumán

Bíró László tábori püspököt, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferensét köszöntötte papsága 40. évében, püspökké szentelése 20. évfordulóján Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek, számos paptestvér és az ország szinte minden tájáról összegyűlt lelkes tömeg a kecskeméti nagytemplomban, múlt szombaton.

A társszékesegyházat megtöltő ünneplő közösség hálát adott Istennek Bíró László püspök hivatásáért, amely Szekszárdról Győrön, Pécsen, majd Kecskeméten át Budapestre és az ország minden tájára, illetve a határon túlra is elvezette a Krisztus örömhírét hirdető lelkipásztort. A jelenlévők köszönetet mondtak azért a sok szeretetért, jóért és lelki gazdagságért is, amely jellemzi a püspök életét, szolgálatát.