Az árral szemben úszni

Világos az is, hogy a búzaföld, amiről Jézus beszél, mi vagyunk, az emberiség. Az pedig, hogy az aratnivaló sok, Isten kegyelmének köszönhető. Annak, hogy benne maradtunk (Jn 15,5). Jézus azért kér imát az egyház számára, hogy többen legyenek azok, akik országa szolgálatában állnak.

 

A zsoltáros szavaival imádkozzuk: „Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk és nyáj a legelőjén.” Igen, mi Isten tulajdona vagyunk, de nem úgy, mint a szolgák, hanem egy rendkívül erős köteléken keresztül, mert „az Úr irgalma örökké tart”. Minden tőle ered, minden az ő ajándéka: a világ, az élet, a halál, a jelen és a jövő. Ám az apostol biztosít arról, hogy „ti Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené”. Ezért tehát minden hivatás, még ha az utak annyira különböznek is, mindig megkívánja, hogy lépjünk ki önmagunkból, és központosítsuk életünket Krisztusra és evangéliumára. A házaséletben, a megszentelt élet formáiban, a papi életben felül kell írni a gondolkodásnak és a cselekvésnek azokat a formáit, amelyek nem egyeznek meg Isten akaratával.


Nem kell félnünk, Isten szeretettel és gondosan figyeli, hogy életünk különböző szakaszaiban milyen művet adunk ki a kezünkből. Isten soha nem hagy el bennünket. Szívén viseli ránk vonatkozó tervének megvalósulását, ám ehhez kéri hozzájárulásunkat és közreműködésünket. Jézus ma is benne él és halad mindennapi életünk valóságában, mindenkihez közel megy, kezdve az utolsókkal, hogy meggyógyítsa bajainkat és betegségeinket.

 

 

Most azokhoz fordulok, akik készségesen meg akarják hallani Krisztusnak az egyházban felcsendülő szavát, hogy megértsék, mi a saját hivatásuk. Kérlek benneteket, halljátok meg és kövessétek Jézust, engedjétek, hogy bensőtökben átalakítson benneteket szavaival, amelyek úgy szólnak: „Lélek vagyok és élet.” Jézus anyja, Mária nekünk is ezt ismétli: „Tegyétek, amit mond.” Bizalommal vegyetek részt a közösségi életben! A hivatás a kölcsönös szeretet szépen megművelt földjének gyümölcse, mely az igazi egyházi élet területén egymás kölcsönös szolgálatává lesz. Egyetlen hivatás sem fakad önmagának és él önmagáért. A hivatás Isten szívéből forrásozik, a hűséges nép jó termőföldjében hajt ki, a testvéri szeretet megtapasztalásában. Nem véletlenül mondta Jézus: „Arról ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”

 

A keresztény élet magas szinten történő megélése nemegyszer azt jelenti, hogy az árral szemben kell haladnotok, hogy akadályokkal találkoztok, kívül és belül. A nehézségek olykor elriaszthatnak bennünket, látszólag kényelmesebb utak választására hajlíthatnak. De a meghívottak igazi öröme abban áll, hogy hiszik és megtapasztalják: az Úr hűséges, vele együtt haladhatunk, tanítványai és tanúságtevői lehetünk Isten szeretetének, kinyithatjuk szívünket nagy eszmények és nagy dolgok előtt.

 

A püspököktől, papoktól, szerzetesektől, közösségektől és keresztény családoktól azt kérem, hogy kísérjék el a fiatalokat a szentség útján. Készítsük tehát elő a szívünket, hogy jó termőföld legyen Isten szavának meghallgatására, befogadására és megélésére, s így gyümölcsöt teremjen. Minél jobban egyesülünk Jézussal az imában, a Szentírásban, az Eucharisztiában, az egyházban ünnepelt és megélt szentségekben, a testvériségben, annál jobban növekszik bennünk az öröm, hogy Istennel együttműködünk az irgalom, az igazság, az igazságosság és a béke országának szolgálatában.