Beszélgetés a pótcselekvésekről és a kreatív kisebbségről a húsz éve fölszentelt Bíró László tábori püspökkel

A pécsi székesegyház plébánosát 1994. május 21-én, pünkösd szombatján szentelték püspökké a kecskeméti öregtemplomban. Bíró László rövid kalocsa–kecskeméti szolgálata után 1995-től a Központi Papnevelő Intézet rektora lett, majd 2009-ben kinevezték katonai ordináriussá. Szentelésekor, Kecskeméten emlegették, hogy az öregtemplomban egy alkalommal szenteltek már püspököt, Révész Istvánt, a második világháború előtt. De arra senki nem gondolt, hogy Révész püspökhöz hasonlóan Bíró László is tábori püspökként szolgál később.

– 1994-ben a rendszerváltozás kezdeti idejét éltük. Püspök atya, hogyan emlékezik vissza azokra az időkre, milyen gondolatokkal, érzésekkel fogadta a társadalmi-politikai átalakulást? Igaz, püspökké szentelésére néhány nappal az első szabadon választott magyar kormány és parlament bukása után került sor.

– 1994 tavaszán még tartott az eufória, a felszabadulás öröme, amit 1989 májusában a pécsi taizéi találkozón éreztem meg. Akkoriban Cserháti József pécsi püspök titkáraként szolgáltam. Azt is mondhatnám, az ifjúsági találkozó az első vesperása volt a rendszerváltásnak. Sokan úgy élték meg, ez jelentette a változások első eseményét, amikor több tízezer fiatal jött össze Pécsett Roger Schütz testvér és a taizéi közösség hívására.

Akkor már érezhető volt a szabadság. Az iskolaigazgatók készségesnek mutatkoztak, minden intézmény előzékenyen közreműködött Pécsett és Pécs környékén a találkozó sikeres lebonyolításában. S egészen 1994-ig tartott a fölszabadultság érzése.

Nemrégiben Kalocsára siettünk, a közelmúltban azonosított Asztrik érsek sírjához, most pedig Veszprémbe vezet utunk, hogy a Gizella-napok megnyitásakor, május 7-én – a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiállításán – eltűnődjünk Veszprém, a köztudatban a királynék városa és a magyar királyok hitveseinek kapcsolatán. A tárlat ugyanis erről nyújt áttekintést. Ha magyar királynékról esik szó, mindenképpen gondolunk Erzsébet királynéra, aki a magyar uralkodófeleségek közül talán a legközelebb áll érzelmeinkhez. Nyilván ez magyarázza, hogy az érseki palotában állandó kiállítás emlékeztet megnyerő személyiségére. A veszprémi tárlat különtermet szentel Vetési Albert püspök, Mátyás király jeles diplomatája életútjának. Isten és a haza szolgálatában az Esterházyak címmel ugyancsak érdekes betekintést nyerhetünk az arisztokrata család sorsába. Közülük került ki Veszprém egyik püspöke, Esterházy Imre. A kiállítás gazdag anyagának összeállítása Zsoldos Attila, Pálffy Géza és Tóth Endre történészek munkáját dicséri.

A királyokat – néhány kivétellel, sok-sok trónhatalmi bonyodalmat okozva ezzel – az esztergomi érsek koronázta. De ki koronázta a királynét? (S nem a királynőt, mint például Mária Teréziát – a magyar nyelv az egyetlen magánhangzónyi különbség miatt könnyen összetéveszti a két kifejezést, pedig a hatalom gyakorlásában mekkora különbség mutatkozik!)