Csütörtök: a szent apostolok

Szerző:

Szent apostolok, imádjátok a kegyelmes Istent, hogy ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek! Így szól görög katolikus egyházunkban a csütörtöki tropár az apostolok tiszteletére. Az ének nagyon hatásos, és rövidsége ellenére is rendkívül fontos dolgokat mond el nekünk.

Énekünk az apostolokat szentnek nevezi; nem elégszik meg azzal, hogy jelző nélkül szólítsa meg őket. A szentekről már a legkisebb hittanos gyermek is tudja, hogy ők Isten barátai. Az apostolok is azok. Sőt, ők Jézus barátai és választottai voltak (Mt 10,1–4). S a mennyei dicsőségben most is azok.
Ennek tudatában mi is bátrabban merjük énekelni a himnusz következő részét: imádjátok a kegyelmes Istent. Igen, az ő imádságuk hatásos lehet Isten színe előtt, sokkal hatásosabb, mint a miénk. A mi imádságaink ugyanis mindig „földiesek”, sosem tudjuk úgy beleadni önmagunkat, mint az angyalok vagy a már üdvözült szentek.

Pere Tarrés i Claret május 30.

Szerző:

Katalán nemzetiségű, mélyen vallásos családba született 1905. május 29-én, Manresában. Szülei nagy hangsúlyt fektettek gyermekeik keresztény nevelésére. Két nővére is szerzetes lett. Pere fiatalon a helyi gyógyszertárban dolgozott segédként, és a tulajdonos, Josep Balaguer biztatta, hogy folytassa tanulmányait a gyógyászat terén.

Egy bencés az emigrációban

Szerző:

Kétszáz éve született Rónay Jácint

Kétszáz évvel ezelőtt, 1814. május 13-án Székesfehérvárott született Rónay (eredeti nevén Leitzinger) Jácint János. Egy év katonaiskola után 1830-ban iratkozott be a bencés rendbe, és kilenc év múltán szentelték áldozópappá. Győrben a bölcsészet tanára lett, s lélektani munkákat írt. Politikai és közügyekkel nem foglalkozott ekkoriban, „(…) mert köztünk semmi olyas nem történik, ami említést érdemelne, ami pedig a városban történik, ámbár eme lármás Győrnek közepette lakjak is, keveset vagy éppen semmit sem tudok” – fogalmazott 1833-ban. A negyvenes évek átalakulásában is visszafogottan óvott a forradalmi lázongástól. 1848 sodró lendületének azonban már ő sem tudott ellenállni, nem tért vissza Pannonhalmára, hanem egyházi főszónok lett. 1849-ben Győr megye papi biztosává nevezték ki.

Pedagógusok elismerése Kalocsán

Szerző:

Bábel Balázs érsek átadta a Kunszt-díjat

A nevelés és a tudomány bőkezű mecénásaként számon tartott Kunszt József kalocsai érsek (1790–1866) az oktatást látta a legfontosabb nemzetnevelő feladatnak. Olyan intézményeket helyezett székvárosába, amelyek meghatározták a település kulturális arculatát. A róla elnevetett díjjal a munkájukat kiválóan végző pedagógusok előtt tiszteleg a Kalocsa–kecskeméti főegyházmegye.

Jövőbe nyíló pillanatok…

Szerző:

A veszprémi piaristák egykori templomában a közelmúltban szentté avatott két pápával találkoztam. XXIII. János pápáról inkább csak leírások s néhány filmfelvétel a bejáratnál fölállított képernyőn; körbe a templomhajóban okos kísérőszövegekkel II. János Pál pápa életútját bemutató fényképek. Ismerős, sokszor látott felvételek a fiatalemberről, aki részt vesz az Evangélium Színház megalapításában, aztán a fiatal pap, a kendővel bekötött fejű vízitúrázó, a krakkói érsek, majd bíboros, s 1978 októberétől a pápa. Nézem a felvételeket, életem egyik legfontosabb szellemi-lelki, erkölcsi találkozása a rajtuk látható férfihoz kötődik. A fénykép – mondják – halott tárgy, én mégis egyre inkább érzem az embert, s megindul az emlékezés.

Aki elég közel volt

Szerző:

A fénykép a jelen egyetlen pillanatát rögzíti, amely azonnal múlttá válik. Ha egy család régi dokumentumait nézzük, a fényképek kihagyhatatlanok a sorból, mert segítenek az emlékek felidézésében. Napjainkban a digitális fényképezés révén korlátlan mennyiségű fotó készül, és kerül fel az internetre. Sok család csak CD-n vagy számítógépen őrzi a kirándulásokon, családi eseményeken készült felvételeket, pedig a fényképeket rejtő „kincsesládának” is megvan a varázsa. Nagyanyám egy piros fedelű dobozban őrizte a fotókat, amelyek között volt néhány egészen régi fotográfia is. A dédnagyanyámat ábrázoló kép már százéves is elmúlt, Gárdonyi fényképészeti és festészeti műtermében készült Budapesten. Vajon a fotópapírra nyomtatott képek is ennyire időtállók lesznek? Vajon nem halványul, majd tűnik el véglegesen az, ami oly kedves a szívünknek?

Kéz a kézben

Szerző:

Az, hogy van-e testvérünk, nem rajtunk múlik. Sokszor még az sem, hogy valóban jó testvérek tudunk-e lenni. Láttam olyan féltékenységet báty és öcs között, amely még nagypapakorra sem múlt el. Ugyanakkor lehettem tanúja két nővér olyan szép szövetségének is, amely nyolcvanéves korukig elkísérte őket.

Nagy titok ez. Testvéreinket nem választjuk, hanem kapjuk, s igazán szerencsés az, akinek megadatik az a fajta kapcsolat, amelyre mindenféle értelemben igaz: egy vérből valók vagyunk.

Zenével evangelizál

Szerző:

Böszörményi Gergely a misszióról és a muzsika hatalmáról

 

Böszörményi Gergely, a Református Zenei Fesztivál és a Református Énekek koncert-istentisztelet Magyar Örökség-díjas főrendezője évtizedek óta dolgozik azon csapatával, hogy a Kárpát-medencében minél többekhez eljusson az Istent dicsőítő zene. Nemcsak kiváló szervezőként, rendezőként, hanem lemezkiadóként is letette névjegyét, s a magyarlakta határon túli területeken is ismert művészetpártoló tevékenysége. Évről évre utcára viszi a zenét, azt is igazolva: Isten szereti a jókedvű énekeseket, muzsikusokat.

 

– Milyen indíttatás szükséges ahhoz, hogy valaki ilyen nagy lelkesedéssel, kitartással, ily hosszú ideje, missziót vállalva munkálkodjon a Kárpát-medencei református kórusokért? Elég a mély istenhit, s az a tudat, hogy ahol ketten-hárman összegyűlnek az Úr nevében, ő is ott van?

 

– Református lelkészcsaládba születtem a múlt század közepén. A felmenőim közt sok-sok református lelkészt találunk: atyai ágon Böszörményi Jenőt, a nagyapámat, apámat, Böszörményi Edét, anyai ágon pedig Hatolkay és Czanik lelkészeket, valamint a Bay családból is. Minderről a legjobban apám egyik írásának idevágó passzusa szól: „A Böszörményi família úgynevezett ároni család; férfitagjai legalább háromszáz éven át voltak neves lelkészek, s a nők is előszeretettel mentek feleségül lelkészekhez. Minthogy Isten parancsa úgy hangzott: »Áron fiai legyenek a papjaim«, a reformátusok így nevezik azokat a családokat, akik sok nemzedéken át adtak lelkészeket az egyháznak.” Talán a családi háttér és a gyermekkorom óta velem lévő zeneszeretet is elegendő lett volna, de a hanglemezkiadói tapasztalat és tudás, valamint az Úristen elhívása is kellett ehhez a szolgálathoz. A szüleim persze tinédzserkoromban, amikor a gyülekezeti kórus mellett egy beatzenekarban is énekeltem, így fogalmaztak: „Miért kell neked mindenütt ott lenni, ahol két cintányért összecsapnak?” Az első Református énekek hangversenyt 2002-ben azért szerveztem meg, mert egyszerűen nem volt szisztematikus, professzionális hangfelvétele a református énekeskönyvünk énekeinek, amit pedig majd kétezren kerestek nálam a 2000-ben, a Fradi-pályán tartott Magyar Reformátusok Világtalálkozóján.