„Jézus kinyújtotta feléje kezét”

Idén a Pécsi egyházmegye Szent János-szállója adott helyet a május 5. és 7. között megrendezett találkozónak, melyen nyolcvanan vettek részt. A háromnapos programban közös esti imádságok, reggeli zsolozsma és szentmisék jelentették a lelki pillért, a szellemit pedig a magas szintű előadások.

 

Török Csaba teológiai tanár a kommunikáció teológiai alapjairól beszélt. A párbeszédben az igazságot nem én birtokolom, hanem közöttünk van. Körüljárjuk, és a felek szabadon befogadják – fogalmazott az előadó.

 

Diósi Dávid gyulafehérvári teológiai tanár a posztmodern kor kommunikációjának lehetőségeiről szólt, szemléletesen bemutatva azokat a megváltozott helyzeteket, amelyekben (nem) működik igehirdetésünk.


A második nap előadója Pál Feri volt, aki a tőle megszokott szuggesztivitással, lényegre törően mutatott rá kommunikációnk tartalmának gondjaira: sokszor „szómágiát” végzünk, és nem vesszük észre, hogy a számunkra fontos, sőt akár szent szavak a hallgatók számára egyáltalán nem azt jelentik, amit közölni szeretnénk. Pedig a kommunikáció tartalmát a befogadó határozza meg: annyi valósult meg belőle, amennyi „átment” a közvetítésünkkel. A kommunikációban a kimondott szavaink mellett fontos szerepet játszik emberképünk is. Szeretjük-e, akivel beszélünk? Mit gondol Isten erről az emberről, s mit gondolok magamról én? A párbeszédben jelen van mindez, ha kimondatlanul is. A felismerés erejével hatott a résztvevőkre az a gondolat, hogy az embernek nem minden sikerül Istennel (ezt mutatják kudarcaink), hanem Istennek sikerül vele!

 

A harmadik napon biblikus előadásában Martos Levente Balázs a Szentírás kommunikációjáról beszélt, egyéni látásmóddal közelítve ismert bibliai részekhez, és új mélységeit mutatva meg a szövegeknek. Kajtár Edvárd bevezetést adott a liturgia kommunikációjába, amely egyszerre emberi és isteni közlés, párbeszéd.

 

A műhelymunka három csoportban zajlott, gyakorlatok segítették saját élményekhez a hallgatóság tagjait. Azok, akik most először vettek részt a konferencián, alapvető útmutatást kaphattak a katekumenátussal kapcsolatban, a „régi motorosok” pedig áttekinthették módszereiket, eddigi gyakorlatukat, és csiszolhatták, javíthatták azokat.

 

Az előadások fontos tanulsága, hogy a hatékony kommunikációhoz elsősorban nem kifinomult technikára van szükség, hanem figyelni, szeretni kell a másik embert, akihez beszélünk, és tisztelni Istent, aki nem a birtokunk, hogy odaadjuk a katekumeneknek, hanem közös Istenünk, akiről az ő szolgálatában állva beszélünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..