Szemünk és szívünk

Szerző:

In memoriam II. János Pál

A minap azt kérdezte tőlem egy kedves váci diákom, hogy ki az a közismert személy, ha úgy tetszik, világsztár, akivel legszívesebben találkoznék és beszélgetnék, ha volna rá lehetőségem. Töprengés nélkül, rögtön rávágtam a választ, hogy a jelenleg élők között nincs ilyen személy, de II. János Pál pápával szívesen váltottam volna néhány szót. Persze, ő már nem él. Pontosabban ő él igazán, hisz nemrég avatták szentté. Személyesen sajnos nem lehettem ott a szentté avatáson, de mi, a váci piarista rendház tagjai delegáltuk egyik rendtársunkat, Balogh Tamás atyát, aki Rómából visszatérve élménybeszámolót tartott nekünk. Ő volt a „mi szemünk és szívünk”, vagyis jelenlétünk.

Magyar kórus Krakkóban

Szerző:

Krakkó nagy gondot fordított a lengyel származású katolikus egyházfő, II. János Pál pápa szentté avatásának megünneplésére. A különleges alkalomra jelentkező kórusok közül a beküldött hangfelvételek alapján választották ki a törökbálinti Cantabile kórust, amely így részt vehetett az eseményeken, és két helyszínen is énekelhetett az ünnepségeken.

Szoborsorsok

Szerző:

Vannak szobrok, mint az ókor hét csodája egyikének tartott Kolosszus, amelyekből egy darabka sem maradt fenn. Akadnak, amelyek emlékét a környezetük őrizte meg, mint a római Colosseum a hajdani óriási méretű szomszéd alkotásét. Szintén Rómában egy szobor, a császár szobra előtt izzó parázsba kellett volna belemorzsolni pár szem tömjént, ezzel elismerni istenségét, és hittagadóvá válni.

Brazíliára figyel a világ

Szerző:

Különös dolog történik Brazíliában. A június 12-én elkezdődött futball-világbajnokság remélhetőleg világszerte szép és izgalmas sportélményekkel fogja megajándékozni a játék szerelmeseit – de hát ebben talán nincs semmi különös.

Sokkal inkább különös jelenség azonban, hogy a világbajnokság rendkívül magas költségei miatt hetek óta ezrek és ezrek vonulnak az utcára Brazíliában. Azzal vádolják a kormányt, hogy a világbajnokság miatt elhanyagolja a jobb egészségügy, a jobb közoktatás megvalósítását. Pedig a világ eddig úgy tudta, hogy a braziloknak mindenük a foci.

Kicsipünkösd napján

Szerző:

A pünkösdöt követő vasárnapot, a Szentháromság vasárnapját a néphagyomány kicsi pünkösdnek nevezi. Az ünnep a XII. században terjedt el, e napon az Atya, a Fiú és a Szentlélek egysége áll a középpontban. A Szentháromság megfoghatatlan, talán kissé érthetetlen is számunkra, ám Horváth István Sándor zalalövői plébános gondolatai közelebb visznek hozzá: „Soha ne gondoljuk, hogy a Szentháromság tőlünk végtelen távolságban éli életét! Akik megkeresztelkedtünk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, közvetlen kapcsolatban vagyunk vele. A keresztség által az Atya gyermekeivé, a Fiú testvéreivé, a Szentlélek templomává váltunk. Miként a szentháromsági személyek kapcsolatának lényege a szeretet, úgy Istennel való kapcsolatunk alapja is a szeretet.”

Felelősséget éreztem minden hangért

Szerző:

A Kossuth-díjas Takács Klára művészi pályaképe

Véget ér az előadás. A művésznő hosszú, elegáns, alkalomhoz illő, arisztokratikus természetességgel viselt fekete ruhájában, amelyet kiemel fehér nyak- és hajéke, meghajol a közönség előtt. A fényképen a kimerevített pillanatot látjuk, amikor a produkció után a hangok még ott áradnak a koncertteremben, visszhangzanak a hallgatóság lelkében, miközben elragadtatásukat tapssal fejezik ki. Az énekesnő tekintetét nem látjuk, csak sejtjük, arcán egy kis mosoly bujkál, amikor alázatosan meghajol, hogy kifejezze szolgálatát a zene és a közönség iránt. Az öröm, a megelégedettség uralja ezt a kissé mindig szomorúságra hajlamos tekintetet, amely azonban bármely pillanatban magával ragadhat, s életörömmel telivé változik. És szól a taps. Valami ismét megszületett ezen az estén: a művészi élménynek olyan foka, amely a hallgatót nem engedi szabadulni attól az egyszerűen fölényes lelki élménytől: a művészettel Isten szerény, de nélkülözhetetlen alkotótársává szegődik az ember. De itt a mai este! A művésznő meghajol, az arcán bujkáló mosolyban a legszebb kiszolgáltatottság: a zene misztériumában való részvétel gyönyörűsége. Ezen alkalommal jegyezte le a krónikás Rossini Petite messe solennelle elhangzása után a németországi Ludwigsburgban: „Midőn Takács Klára elkezdte az Agnus Deit, a hallgatóság soraiban egy fiatal lány szeméből könnyek csordultak ki.”

Hogyan tovább, Evangélium Színház?

Szerző:

Sík Sándor István királyának előadása után

Ha az interneten az „Evangélium Színház” kifejezés keresésével próbálkozunk, nagyjából 61 200 találat jelenik meg. Ekkora ismertséget szerzett Udvaros Béla – akkoriban nyugdíjba vonult – színházi rendezőnek az a megvalósult kezdeményezése, mely a Protestáns Közművelődési Társaság 1990-ben tartott közgyűlésén hangzott el, s melyet az egyesület vezetői azon nyomban felkaroltak és támogattak is. Azóta az Evangélium Színház évről évre új premierrel lépett az értékhordozó színdarabokra kiéhezett közönség elé. Az ember tragédiája hiteles színrevitelének többször tíz telt házas, sőt határon túli előadásaival igen nagy elismertséget vívott ki a hazai színházvilág kádárizmus korszakából alig kilábolt s még mindig csak a liberális, öncélú kifejezésmódok börtönében tengődő, vergődő világa mellett. (2008-ban jelent meg Párkány László könyve, melynek címe: Térdeplő Thália – Udvaros Béla második élete. Ebben részletesen tárul az olvasó elé a színház addigi élete, a bemutatók, azok szereplői stb.)