Márciusi életige: “Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.”
Figyeld meg, milyen abszurd, hogy egyrészt vannak elhagyott, sehová nem tartozó, örökké biztonságot kereső emberek, akiket az élet elkerülhetetlen próbatételeiben a létbizonytalanság, a magány és az árvaság érzése gyötör, másrészt pedig ott van Isten, mindannyiunk Atyja, aki semmit sem óhajt annyira, mint hogy mindenhatóságát gyermekei kívánságainak és szükségleteinek kielégítésére használhassa.