Homíliavázlat: Kísértések sötétjéből a szeretet fényébe

Nem részletezi Jézus megkísértésének fajtáit – nincs szó kövekről, melyeknek kenyérré kellene változniuk, sem arról, hogy a sátán az ő hódolatával vagy a templom párkányáról való leugrással kísértené Isten Fiát. Csupán ezt olvassuk: Jézust a Lélek a pusztába vitte, ahol megkísértette őt a sátán. A Megváltó a pusztába vonult, hogy Atyjával találkozzon az imádságban. Így készült küldetésére. Nekünk is szükségünk van a visszavonulásra, a csöndre, a magunkba tekintésre, a mély imádságra. S ebben az állapotban az Isten arcát kereső embert szinte „törvényszerűen" megkísérti az ördög. De épp a kísértések indítanak küzdelemre, Isten aktív keresésére, s fordítják figyelmünket az Úr felé, aki erőt ad. Épp a kísértések tanítanak alázatra és segítenek felismerni, hogy önerőből nincs üdvösség. Épp a kísértések nyesik le a túlzott önbizalom vadhajtásait, s keltik életre bennünk az Istenbe vetett bizalom szikráját. Épp a kísértések sötét éjszakájában tévelygő lélek ismeri fel az egyetlen, fénylő vezércsillagot: Isten szeretetét, mely nem hagy magunkra még a legmélyebb krízisekben sem.

Isten Fia emberré lett értünk, hogy megtapasztalja az emberlét nehézségeit, határainkat, örömeinket és kudarcainkat, a kísértésekkel küzdő, de a helyes úton megmaradni akaró lélek mélységes belső harcait. Ezzel a tapasztalattal indul útnak az Üdvözítő, hogy megismertesse az Istenre szomjazó világgal a mennyei Atya végtelen szeretetét.  Valljuk meg őszintén: a kísértések elleni harcban bizony nem mindig mi győzünk. Emberi erőtlenségünk, gyarlóságunk nemegyszer bűnbe taszít. Sokszor a nehézségek közepette még Istenről is elfeledkezünk, pedig éppen akkor várná tőlünk, hogy teljesen átadjuk neki magunkat, minden nehézségünkkel együtt. De ha a kísértés erősebb is volt, mint a mi állhatatosságunk, s elbuktunk, nem szabad pánikba esnünk. Hiszen nehézségeink mindig lesznek, s jóllehet megfogadjuk minden szentgyónásban, hogy igyekszünk a bűnre vezető alkalmakat kerülni, erre emberi erőből képtelenek vagyunk teljes garanciát adni. De van Üdvözítőnk! Lépjünk hát hozzá bűnbánó lélekkel, már most, a nagyböjt kezdetén, hogy megtisztítson minket, és elárasszon kegyelmével!