A keresztút az élet útja

Mind a két kezével megmérte, hogy semmivel se legyen nagyobb, se nehezebb a kelleténél. Azután megáldotta szent nevével, fölkente kegyelmével, beléje lehelte vigaszát, és még egyszer rád és bátorságodra pillantott. Most egyenesen az égből jön feléd, mint Istennek hívása s könyörülő szeretetének ajándéka, hogy egészen önmagaddá légy, és Istenben megtaláld beteljesülésedet – szól Szalézi Szent Ferenc keresztjeinkről szóló imája. Jézus azt kéri, vegyük fel ezeket a kereszteket, úgy kövessük őt. Lapunkban most, a nagyböjt kezdetén egy családoknak szóló elmélkedéssel kísérjük Krisztust a fájdalmak útján.

I. Pilátus halálra ítéli Jézust

A család a legszigorúbb ítélkező hely. Uram, ha Pilátusként igazságtalanul ítélkeznék családtagjaimról, juttasd eszembe, hogy semmi hatalmam, semmi tekintélyem, semmi jogom nem lenne, ha nem kaptam volna tőled. Ám azt nem hatalmaskodó uralkodásra, ítélkezésre, hanem a szeretet féltő, gondoskodó, a másikkal törődő irgalmasságára kaptam. S ha engem ér ítélet, add, hogy a te türelmeddel viseljem. Ne vágjak vissza, ne sértődjek meg, ne essek kétségbe, hanem a tőled tanult alázattal fogadjam.

II. Jézus vállára veszi a keresztet

Minden családnak, családtagnak is van saját keresztje. Merjük-e felvenni és egymásért hordozni? Jobb lenne lerázni magamról, nem venni róla tudomást. Elmenekülni előle. Ám nem azért helyeztél, Uram ebbe a családba, hogy idegenül, ridegen elzárkózzam mindentől, ami számomra kellemetlen, sőt, azt akarod, hogy veled együtt felvegyem a családunk keresztjét. Számomra ez az elfogadás lesz az üdvösség útja.

III. Jézus először esik el a kereszt súlya alatt

Az élet terhe engem is földre sújt. És én is hányszor vagyok teher családom számára. Ha mellettem esik el valamelyik családtag, vajon nem tekintek rá úgy, mint a farizeus: „Én bezzeg nem vagyok ilyen! Saját maga okozta, viselje is a kínját!”Meglátom-e benne: Jézus, te estél el. S amikor én esem el, mennyire várom el, hogy fölsegítsenek? Vagy elfogadom egyáltalán, hogy segítségemre siessenek? Segíts megérteni, Uram, hogy egymás nélkül nem jutunk tovább.

IV. Jézus szent Anyjával találkozik

Az anyák titkainak állomása ez. Az anya a szíve alatt hordott magzatot fájdalommal hozza világra. De fájdalma örömre fordul, amikor meghallja gyermeke sírását. Ez az első titok. Az anya szíve aggódó fájdalommal van tele, amikor látja gyermeke betegségét, lelki gyötrődését, vagy mások bántják gyermekét. Ám úgy tud mellettünk lenni, hogy néma jelenléte is gyógyít, vigasztal. Ez a második titok. Az anya legnagyobb fájdalma, ha elveszíti gyermekét. Nemcsak ha meghal, hanem ha hátat fordít a szülői szeretetnek. De az anyák még ilyenkor sem hagyják magukra gyermekeiket, lélekben utánuk mennek, és első szóra visszafogadják őket. És ez az irgalmas, megbocsátó szeretet az ő legnagyobb titkuk.

V. Cirenei Simon segít vinni Jézusnak a keresztet

Ez az állomás az apák áldozatának megszentelése. A családjáért dolgozó apák szeretete és felelőssége Isten szemében is nagy jelentőségű. Hiszen a teremtő Atya saját gondoskodó jóságát oltotta az apák szívébe. Megszenteli a munka fáradtságát és örömét. Cirenei Simon fiai – a Szentírás szerint – apjuk nyomdokain haladtak a Krisztus-követésben. A nagy titok, amelyet először még a Cirenei sem értett meg: csak akkor kívánhatja egy szülő gyermekétől, hogy vallásos legyen, ha először ő maga jár Krisztus nyomában.

VI. Veronika kendőt nyújt Jézusnak

A leleményes szeretet állomása ez. Jézus eszközök, tárgyak nélkül élt és tevékenykedett. Megmutatta, hogy nem kell sok dolog, nem kellenek drága eszközök, hogy szívünk szeretetét egymásnak kifejezzük. Mindig akad „egy kendőnyi" ötlet, hogy a családtagok könnyeit letöröljük, bánatát, fájdalmát enyhítsük. „A szeretet leleményes” – hirdeti Szent Pál. Csak ne legyünk érzéketlenek mások iránt, csak ne rejtőzzünk el önzéseink között.

VII. Jézus másodszor esik el a kereszt terhe alatt

A viszonzatlan szeretet és a viszonzást nem váró szeretet állomása ez. Hányszor nyomnak földre azok a fájdalmak, amelyeket szeretteimtől kell elszenvedni. „Mert ha még ellenségeim tennék ezt velem, azt még elviselném” – mondja a zsoltáros is. Sokszor fáj a viszonzatlan szeretet, a gyermek részéről elfelejtett sok-sok szülői áldozat, az eldobott házastársi hűség, a magára maradt idős szülők reménytelensége. De Jézust is éppen azok hagyták el, akiket szeretetével legjobban kitüntetett. Ő is beleroskadt, de aztán újból felállt, hogy megtanítson arra: a szeretetért sohase várj hálát, mert a szeretetet nem kamatoztatni, hanem pazarolni, pazarolni kell.

VIII. Jézus szól a síró asszonyoknak

A sírás titkának megfejtése hangzik el itt. „Sírjatok magatok és gyermekeitek miatt!” Magunk miatt, mert hűtlenek voltunk Istenhez, mert hűtlenek voltunk egymáshoz, mert nem szerettük eléggé a ránk bízottakat, mert saját vágyainkat akartuk mindenáron megvalósítani, mert féltünk önmagunkat egészen odaadni. A könny nem szégyellni való dolog. Az anyák könnyét még Isten is engedi maga fölé hatalmasodni. És nemcsak az anyákét.

IX. Jézus harmadszor esik el a kereszttel

A legsúlyosabb elesés – a másokat is magával rántó zuhanás – és a legmélyebb pontról való felkelés állomása. A szenvedélyek rabságának keresztjét egyre több embertársunk és vele családja is hordozza. Ám a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. Jézus a harmadik eleséséből való felállással tanít erre. Belé vetett mély hittel és bizalommal, belé kapaszkodva mi is fel tudunk állni. Uram, adj erőt a családtagoknak is, feleségeknek, férjeknek, gyermekeknek, szülőknek, hogy ne hagyják magára a gyengét, elesettet.

X. Jézust megfosztják ruháitól

Nemcsak a ruhátlanság megalázottsága, nemcsak az önmagunkból való kivetkőzés, de az önmagát elosztó szeretet állomása is ez. Micsoda kiszolgáltatottság a ruhátlan szegénység vagy az erőtlen tehetetlenség. Micsoda lelki szegénységre vall az önmagát lemeztelenítő szemérmetlenség, vagy az önmagából kivetkőző erőszakosság. Az önzés vagy az önteltség, amely megfosztja az embert önmagától, és nem marad mit adnia. „Semmit sem ad, aki mindent oda nem adott.” Jézus mindent odaadott, még utolsó ruhadarabját is. Az igazi szeretet nem méricskél.

XI. Jézust keresztre szegezik

Ez a család és minden közösségi élet alkotmányának legfőbb paragrafusa: keresztre szegezettnek lenni azt jelenti, elkötelezettnek lenni. Véglegesen, egymáshoz szegezetten férj és feleség, szülő és gyermek, mint Jézus és a kereszt. A nincs visszaút biztonsága ez, a megtartó szeretet legnagyobb erőforrása. Jézus számára sem volt visszaút, mert ahogyan élete másokért való élet volt, úgy a halált is másokért, értünk vállalta.

XII. Jézus meghal a kereszten

A halál titkának állomása ez. A szeretet erős, mint a halál, sőt annál is erősebb. Szeretteink elvesztésének fájdalmára ez az orvosság. Az időskor, a súlyos betegség természeténél fogva könnyebbé teszi a halál elfogadását. De a váratlanul vagy fiatalon elköltöző családtagok elvesztését értelmetlennek látjuk és lázadunk. Vannak kultúrák, amelyek ki akarják iktatni, nem akarják tudomásul venni a halál valódiságát. De csak egy jó megoldás van: szembenézni vele és felvállalni Jézussal. Akkor Krisztusban folytonos marad szeretetkapcsolatunk, mely a halálnál is erősebb és tartósabb, nem feledve: Krisztus halála a mi feltámadásunk.

XIII. Jézus testét leveszik a keresztről, és anyja ölébe fektetik

A gyermekét elvesztő anya állomása ez. Az élet rendje szerint úgy kellene, hogy történjen, hogy a gyermekek temetik el a szüleiket, és nem fordítva. Mégis hányszor felforgatja a kíméletlen halál ezt a rendet. Mária óta hány édesanya tartotta már karjaiban gyermekét. A halált tartani ölükben, ahonnét az élet fakad. E mérhetetlen fájdalomra nincs sem emberi válasz, sem földi vigasz. Csak isteni magyarázat van rá – a feltámadás reménysége.

XIV. Jézust sziklasírba temetik

Az Isten hallgatásának beszédes üzenete ez. A sír bejárata elé még követ is gördítenek, mely elzárja az útját a bent levőnek és a kint levőknek egyaránt. A kő elhomályosítja a látást, életünk nehéz, sötét pillanataiban. Legyen a családban ilyenkor valaki, akinek eszébe jut a földbe hulló mag sorsa, amely csak akkor hoz új termést, ha látszólag elpusztul, belehal, odaadja addigi életét. A halál csak innét nézve veszteség, onnét az új élet gazdagsága. Legyen bátorságunk Krisztus ígéretére hivatkozni, hogy aki benne hisz, nem hal meg örökké. Egymás apostolai legyünk akkor is, amikor látszólag hallgat Isten, látszólag távol van, hiszen valójában soha nincs olyan közel hozzánk, mint a fájdalomban, és soha nem tapasztalható új titkokat tár föl hallgatásában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.