Lelkiség

Evangéliumi szakaszunk alaphangját egy sajátos feszültség adja meg: Jézus eljövendő szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról beszél az apostoloknak, akik eközben arról kezdenek vitatkozni, hogy vajon ki az első közülük. A kontraszt oly erős, mintha két egymástól teljességgel idegen világ állna egymás mellett, mintha Jézus teljes magára maradottságban lenne apostolai körében. Hogy áttörje ezt az elválasztó határvonalat, leül és tanítani kezdi a tizenkettőt.

A tanítványok versengenek egymással, és azon vitatkoznak, ki nagyobb közülük. Talán annak a három apostolnak a kiválasztása váltotta ki a vitát, akik Jézussal voltak a megdicsőülés hegyén? Nem tudhatjuk. Mindenesetre ezt az alkalmat használta ki a Mester, hogy elmondja övéinek országának „nagysági rendjét”, és beszéljen a krisztusi alázat titkáról. „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája.” (Mk 9,35)

A papság lényegét a Biblia alapján a címben említett három kulcsfogalomhoz kapcsolódóan lehet legrövidebben megvilágítani. Mind a három fontos: egyiket sem szabad kiemelnünk a másik kettő rovására. Mindegyik jelentős a papi identitás kialakulása és megőrzése céljából.

Szent Kereszt felmagasztalása (Szeptember 14.) – 335. szeptember 13-án Jeruzsálemben ünnepélyesen felszentelték a Szent Sír-bazilikát. Másnap először mutatták fel a népnek a megtalált keresztereklyét. Később az ünnepet összekapcsolták azzal, hogy Heraclius császár 618-ban visszaszerezte a perzsáktól a Szent Keresztet.

A katolikus sajtó rendszeresen beszámol a szerzetesrendek egyik legnagyobb eseményéről: a szerzetesi örökfogadalomról. Biztosak vagyunk abban, hogy a szerzetes hosszú utat tett meg a Krisztushoz való teljes elkötelezettségig.

A mai evangéliumban Szent Péter apostollal találkozunk, aki így vallja meg hitét Jézusnak és Jézusban: „Te vagy a Messiás!” Szívéből tör elő ez a hitvallás. Telve van csodálattal, szeretettel és igaz meggyőződéssel. Jól ismerjük már Péter apostolt: igen vehemens tud lenni. Most is nagy, tüzes lendülettel, érzelmei által vezetve vallja meg, hogy kinek véli a Mestert. S nem is téved! Péter hite azonban még nem teljes, mert hiányzik belőle egy igen lényeges elem: a kereszthordozás valósága.

A mai evangéliumi szakasz Jézus nyilvános működésének jelentős fordulópontját idézi elénk. Megkérdezi a tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?… És ti kinek tartotok engem?” Péter a tizenkettő nevében válaszol – közös hitvallásuk nem esik egybe a közvéleménnyel.

A Központi Oltáregyesület jubileuma – A hazai Oltáregyesület alapításának százötvenedik és újjászervezésének huszadik évfordulójáról az Üllői úti Örökimádás-templom centenáriumi évének záróünnepsége keretében emlékeztek meg szeptember első hetében.