A hit tűzhelyénél

A háromnapos program csütörtökön kezdődött: Erdő Péter bíboros szentórát vezetett a papi és szerzetesi hivatások imaszándékára, majd az egyesület jubileumi szentmiséjét mutatta be. Másnap konferencia zajlott a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen; este újra a templom fogadta az érdeklődőket vesperással, szentmisével, koncerttel. Ugyanitt gazdagította az eseménysort, hogy szeptember 5-én, Kalkuttai Boldog Teréz anya napján alapítójukról emlékeztek meg a Szeretet Misszionáriusai nővérek és testvérek. Vasárnap a Központi Oltáregyesület országos lelkinapja következett, melynek keretében Paskai László bíboros celebrált hálaadó szentmisét. A konferencián az oltáregyletek időszerűségét hangsúlyozta Erdő Péter bíboros. Az első Brüsszelben alakult, 1848-ban, majd tíz évvel később hazánkban is létrejött: Országos Központi Oltáregyesület néven Trautwein János piarista irányításával. Az 1950-es, állam általi feloszlatás után két évtizede szervezték újjá Központi Oltáregyesület néven, amely szintén országosan fogja össze a helyi oltáregyletek munkáját. Céljuk kezdetektől az Oltáriszentség szüntelen imádásának, tiszteletének terjesztése. A Societas Mariae Reparatricis – magyarul örökimádó – nővérek kontemplatív és apostoli közössége (kongregáció, majd rend) Emilia d’Oultremont vezetésével alakult meg 1857-ben Strasbourgban; tagjait Kanter Károly atya, „Budapest apostola” hívta hazánkba 1901-ben, hogy hét évvel később már a frissen felépült Örökimádás-templomban és -rendházban szolgáljanak. Itt rendezkedett be az oltáregyletek országos központja is. Ahogy a XIX. században, úgy ma is új lendületet képes adni az egyháznak a szentségimádó lelkület. Kanter Károly ezt így fejezte ki: „Az oltár a tűzhely, a Szentség a tűz, éleszti lelkünkben a katolikus öntudatot.” Át kell tekintenünk a liturgia eszközeit, gyakorlatát is, hogy mindenben megfelelő legyen – biztatott bevezetőjének végén Erdő Péter. Bulcsú Józsefné Mária, a Központi Oltáregyesület elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy az egyesületek gyakorlati munkájában milyen nagy részt vállaltak minden időben a lelkes papok, szerzetesek mellett a hívők – annak idején gróf Cziráky Jánosné, majd Pallavicininé gróf Majláth Etelka elnökök irányításával. Anyagi áldozatkészségben, szervezett miseruhavarró munkadélutánokban, karitatív akciókban, sajtóapostolkodásban nyilvánult meg a tagok segítsége. Puskás Attila professzor (PPKE-HTK) az Oltáriszentség teológiájának alapvető szempontjairól tartott előadást II. János Pál pápa Ecclesia de Eucharistia című körlevelének gondolatai alapján. Az Eucharisztiában Jézus nemcsak megjeleníti önmagát, hanem jelenvalóvá válik benne az egész megváltói mű. Füzes Ádám, a pesti Szent Család-templom plébánosa az Oltáriszentség tiszteletének évszázadokon át alakuló, tökéletesedő formáiról tanított. Felhívta a figyelmet a – magánjellegű változatnál bonyolultabb szertartású – nyilvános szentségimádás előírásainak pontosabb betartására. Szuromi Szabolcs Anzelm premontrei szerzetes professzor (PPKE) a Krisztus-hívők társulásairól mint a tagok megszentelődésének helyeiről és általuk a környezet, a világ megszenteléséről beszélt a különböző szerveződési formákat (rózsafüzér-társulatok, Jézus Szíve-társaságok, oltáregyletek) elemezve. Gárdonyi Máté egyháztörténész, siófoki plébános a katolikus egyesületek történetét, szerepét taglalva az Örökimádás-templom jelenlegi különleges helyzetét emelte ki. Nagy lehetőség rejlik abban, hogy a Nyolc Boldogság karizmatikus közösség szerzetesei az oltáregyesületi tagokkal együtt tudnak erőt meríteni az Eucharisztiából az új evangelizációhoz. A konferenciát Varga László kaposvári plébános, majd Versegi Beáta Mária hitoktató nővér magával ragadó tanúságtételei zárták.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..