A hitoktatót maga Krisztus küldi…

Az iskola igazgatója, Nagy Józsefné kiemelte: a keresztény neveléssel abban segítik a fiatalokat, hogy éretté váljanak a szabadság felelős megélésére. Az iskola lelki irányítását a Marista Iskolatestvérek végzik, s különösen fontos ez ott, ahol a kétszázharminc tanuló nagy része halmozottan hátrányos helyzetű. Hoffmann Rózsa, a katolikus egyetem Pedagógiai Intézetének vezetője emlékeztetett arra, hogy a bencések alapították hazánkban az első iskolát 996-ban, s húsz évvel ezelőtt ismét megnyíltak az egyházi iskolák kapui. Az adatok azt bizonyítják: egyre több szülő választja gyermekének a keresztény felekezetű iskolákat.
Kovács Győző, a mohácsi Kolping Művészeti Iskola igazgatója tanév eleji gondolataiban utalt napjaink súlyos problémáira: „Vegyük el a hitoktatók fizetését, szüntessük meg a követelményeket az iskolában, vonjuk meg a gyógyászati eszközök támogatását, adjuk el a földet, a vizet, a levegőt… – Minden jó szándékú ember legfontosabb feladata ennek az erkölcsi és anyagi kártevésnek a minimalizálása!” A keresztény iskola annyit tehet, hogy korszerűen, ésszel és szívvel adja át az evangélium örömhírét, ápolja a nemzeti kultúrát, és őrzi a tanulás és a tudás becsületét. Az egyházmegye első katolikus iskolájaként jött létre a mezőkövesdi Szent István Általános Iskola tizenkilenc évvel ezelőtt. Molnár Mária igazgató elmondta: akkor háromszázhatvan körül volt a gyerekek száma, most több mint négyszázan járnak hozzájuk. „Panaszkodhatnék az anyagi szűkösség miatt – mondja az igazgatónő –, de azzal, hogy a tizenhat osztályos iskola teljes létszámmal működik, ugyanakkor a pedagógusok száma is a leginkább megfelelő, pénzügyi szempontból is biztos alapokon kezdhetjük a tanévet.” Az iskolát folyamatosan felújítják, nyáron a tetőzetet cserélték ki. Az intézmény nyolcszáznyolcvan tanulójának fele jogosult ingyenes tankönyvellátásra – kezdi tanév eleji gondolatait Szakál Ferenc, a ceglédi Szent Kereszt Katolikus Általános Iskola igazgatója. – „Az állam által erre adott normatíva nem fedezi a tankönyvcsomagok árát, így ez milliós nagyságrendű kiadást jelent. Ráadásul a pénz beszedése az iskola feladata… A szülők ránk, pedagógusokra haragszanak a magas árak miatt, holott nem mi határozzuk meg azokat, de a rendelhető tankönyvek listáját sem.” A törvények állandó változása – folytatja az igazgató – folyamatossá teszi a bizonytalanság érzését, a törvényi változásokat ritkán előzi meg valódi szakmai egyeztetés. Ugyanakkor „a felekezeti iskolák népszerűek, sokan választják azokat. Ennek oka gyakran nem a vallásosság, hanem a színvonalas oktató-nevelő munka…”

A sárvári Szent László Katolikus Általános Iskolában rekordszámú első osztályost írattak be az új tanévre. Orbán István plébános, az intézmény lelkivezetője kiemelte: senki ne farizeusi képmutatással tartsa be Isten törvényeit, hanem szívvel és cselekedettel kövesse Isten parancsait. A tanév jelmondatát a papság évéhez igazítva így fogalmazta meg: „Krisztus hűsége – a katolikusok hűsége.” Pálfai Zoltán szegedi egyetemi lelkész felhívást tett közzé a tanév kezdetén, amelynek lényege: „Az országban működő egyetemi lelkészségek célja, hogy a felsőoktatásban tanulók – még ha el is kell szakadniuk otthonról – meg tudják élni hitüket, ne maradjanak közösség nélkül; barátokra, meghallgatásra leljenek; lehetőségük legyen kulturáltan szórakozni, kirándulni, vagy akár elesettekkel, rászorulókkal foglalkozni. Fontos, hogy az otthonról, baráti közösségükből kiszakadó fiatalok ne gondolják azt magukról, hogy egy nagyvárosban keresztény módon gondolkodni és élni kilátástalan vállalkozás.” A katolikus oktatás-nevelés lényeges területe a hitoktatás. Bak Mária tizenkilenc éve, indulásától katekéta a mezőkövesdi Szent István Katolikus Általános Iskolában. Emellett önkormányzati intézményekben is óraadó. Tapasztalatait így összegzi: „Mezőkövesd tradícióiban őrzi a vallásosságot, ezt jelzi, hogy az önkormányzati iskolákban is évfolyamonként indul hittancsoport. De a vallásgyakorlás még a katolikus gimnáziumban sem jellemző – értem ezen a rendszeres templomba járást és a szentségek vételét. A semmiből kell fölépíteni a gyerekek hitét. Az első osztályban a keresztvetés tanulásával kezdjük…” A missziós küldetés fontosságát hangsúlyozza, melynek során – új módszerekkel – „meg kell szólítanunk azokat a szülőket is, akik nem gyakorolják hitüket.”

A missziós szempontot említi legelőbb Bárány Béla atya, az esztergom-budapesti főegyházmegye hitoktatási felügyelőségének vezetője: „A katekétáknak elsősorban az egyház missziós parancsát kell szem előtt tartaniuk: menjetek el az egész világra, tanítsatok minden népet, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Tudjuk, vannak ennek anyagi vonzatai is, de a legfontosabb, hogy a lelki megalapozás az imént mondottaknak megfelelő legyen. A hitoktatót – a főpásztor megbízásával – maga Krisztus küldi.” A hitoktatás közoktatásnak számít – néhány kivételtől eltekintve –, ezért az állam finanszírozza a hitoktatást, illetve az óradíjakat. A jövő évi költségvetéssel kapcsolatban kiszivárgó hírek szerint az állam meg akarja vonni a hitoktatás anyagi fedezetét. S ez személyek és családok anyagi, egzisztenciális elbizonytalanodásához vezetne. Bárány Béla fölteszi a kérdést: „Ez az egyetlen megoldás, hogy állami pénztől függjön a katekézis ügye? (A katekézissel összefüggő dologi kiadásokat ma is az adott plébánia fedezi.) Ez ugyanis – mint látjuk – kiszámíthatatlan. Jó lenne egyházmegyénkben kateketikai alapot létrehozni, amelyből kiegészíthetnénk a főállásúak óradíjait, ha esetleg a másik oldalon elzárják a csapokat.” A főállású katekéták heti óraszáma legföljebb huszonkettő lehet, a megbízási szerződéssel dolgozóké nyolc. Hittancsoportok a következő elv szerint szervezhetők: ötszáz lélekszámig csoportonként legalább öt fő, ezer lélekszámig legalább 8-10 fő, efölött 15 fő alkot egy csoportot.

Egyes főpásztorok arra hívják fel a figyelmet: a katekézist elsősorban az iskolában kell végezni, órarend keretében. Ahol ez nem oldható meg, ott lehetséges a plébániai hitoktatás. Ezzel kapcsolatban Bárány Béla megjegyzi: a pápai dokumentumok kiemelik, a katekézis elsődleges színtere a plébánia. Az iskolát tanítás után elhagyja a gyermek, így nem kapcsolódik a helyi egyház életéhez. Hiányzik a közösségben megtapasztalt, gyakorlati vetülete annak, amit elméletben megkapott. A plébánia jelenti a helyi egyházat – de nem lenne okos megszüntetni az önkormányzati iskolákban való katekézist sem. „Ahol ugyanis jelen van a hitoktatás, jelen van Isten is.” Bárány Béla hangsúlyozza: „Örömmel kell hirdetni az örömhírt. Kik lesznek a jövő édesapái, édesanyái, lelkipásztorai, szerzetesei? Nem a mai fiatalok? Nem sajnálhatjuk az erőt és energiát, hogy színvonalas képzésben részesítsük őket a hit átadása terén…” A katekéták helyzete nem éppen rózsás, folytatja. Kétharmaduk az idősebb nemzedékekhez tartozik. Képzettségük megfelelő, de a legnagyobb elismerés mellett is be kell látnunk, elmentek felettük az évtizedek. Ők azok, akik a legnehezebb időkben is segítettek átadni a hitet. A hitoktatók harmada a fiatalabb korosztályhoz tartozik, de sokan közülük mégsem tudnak munkát vállalni, mert főállásúként nemigen tudnak elhelyezkedni, heti nyolc órával pedig egy apa vagy anya nem tudja eltartani a családját. S ha más munkát vállal, amellett a kora délutáni órákban a hitoktatás válik lehetetlenné számára. Az esztergom-budapesti főegyházmegye közel ötszáz hitoktatójából háromszázötven világi. Tavaly 2658 hittancsoport működött, ami heti 3780 hittanórát jelentett, s ezeken közel 36 ezren vettek részt. A katekézis legfontosabb célja, hogy továbbadjuk Krisztus evangéliumát – mondja Béla atya –, de emellett a fiatal vagy a felnőtt katekézisre járó képes legyen az evangélium mércéjével mérni a többi értéket is. S erre tanítani kell a mai értékromlott, értékvesztett világban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..