E rövid írásban az elindulás első lépéseiről, a szerzetesi élet kezdeteiről szólnék. Évek óta a szervita nővérek kolostorában misézem, így részese vagyok rendi életük különböző eseményeinek is. Szerzetesházuk ünnepélyes megáldása már évekkel ezelőtt megtörtént, lelkigyakorlatok, rendi ünnepeik megtartása hozzátartozik az életükhöz. Most egy kevésbé nyilvános, de az egész rend számára jelentős eseményről, a noviciátusba való belépésről adnék hírt.
Tavasszal hárman kérték felvételüket Paola anyától, a rendi delegáció elöljárójától. Akkor született a döntés, hogy a noviciátus idejét itt töltik, és mivel a rend legfőbb feladata a Fájdalmas Szűzanya (ünnepe szeptember 15.) tisztelete, ezért ezen a napon kezdődik számukra a noviciátus időszaka. Ennek kettős célja, hogy a jelöltek még jobban megismerjék a rendet és annak lelkületét, de a rendi elöljárók is meggyőződjenek az ő szerzetesi életre való alkalmasságukról. A jelöltek számára a lépés fontosságát jelzi, hogy lelkigyakorlattal készültek az újoncidő megkezdésére. A noviciátusba való belépés olyan számukra, mint amikor az apostolok zavarukban első találkozásukkor azt kérdezték az Úrtól: Uram, hol lakol? Jertek, nézzétek meg – válaszolta az Úr, ők pedig mindent elhagyva nála maradtak egy egész életre. Ezért a belépés liturgiájának első állomása a megtérés, vagyis az eddigi élet elhagyása egy új elkötelezettség felé. A megtérés lényege a bűnöktől való megtisztulás. Az Isten irgalmáért való könyörgés után szenteltvízzel hintik meg magukat a jelöltek, majd Isten kegyelmi segítségét kéri számukra a liturgiát végző pap. Az igeliturgia végeztével történik a novíciák befogadása. Mindegyikük megkapja a rendi szabályzatot, hogy annak szellemét minél jobban megismerjék. Ez azonban nem a magukra maradás ideje, mert a rend elöljárója a kijelölt novíciusmesternőre és segítőire bízza őket. Ők lesznek segítőik a megkezdett úton. A befogadás szertartása az egyetemes könyörgésekkel fejeződik be, amelyben a jelenlévők nemcsak a jelöltekért imádkoznak, hanem a szülőkért, nevelőkért, segítőkért, és mindazokért, akik imádságukkal kísérik őket elindulásuk alkalmából és további útjukon. A szentmise a szokott módon folytatódik, és különösen is a Fájdalmas Anya közbenjárását és segítségét kérik a jelenlévők. A novíciák arra készülnek, hogy az ő tiszteletét előmozdítva szolgálják az embereket. Ezt tegyék abban a szellemben, amely a hét szent alapító atyát évszázadokkal ezelőtt elindította erre a szolgálatra. Hatásuk olyan nagy volt, hogy rendjük alapítása után minden korban voltak férfiak és nők, akik az életszentségnek ezt az útját járták. A noviciátus ideje alatt történik a lelki élet alapjaival való megismerkedés, de hozzá tartozik bizonyos teológiai tanulmányok végzése is. Kiemelten fontos a rendtörténet megismerése, mert éppen ezáltal kerülnek közel ahhoz a lelkiséghez, amelyhez már vonzódást éreztek.
Több szerzetesrendben is elkezdődik a novíciusok számára ez az első időszak. A hívő nép feladata, hogy imádkozzék a krisztusi úton elindultakért, hogy felkészülésük befejeztével Isten népének szolgálatába állhassanak.
