Homíliavázlat: „A kicsinyek hierarchiája” – Évközi 25. vasárnap – Mk 9,29-36

Közéjük állított egy gyermeket, mert ez a kicsiny ember a mérce. A gyermek alakja képviseli a szegényeket, a betegeket, a hatalom nélkülieket, az elhagyatottakat és mindazokat, akiket Jézus nagyra értékelt, sőt azonosította magát velük. A gyermek egyszerűsége, őszintesége, bizalma, nyitottsága és szeretete mindannyiunk példaképe lehet. Ezzel a gyermeki lelkülettel kell élnünk, ha nagyok akarunk lenni Isten országában. A nyolc boldogságban ez így szerepel: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Boldogok, akik tudatára ébrednek kicsinységüknek, és ráébrednek Isten végtelen nagyságára és szeretetére. Erre mondja Schürmann, a neves német biblikus, hogy Isten országának rendje „a kicsinyek hierarchiája”. Jézustól is a naggyá tevő kicsinység példáját tanulhatjuk, és benne mindig a gyermeki lelkület, az engedelmesség, az odaadás, a bizalom eszményi valóságát szemlélhetjük. Egész élete az Atya iránti engedelmesség és alázat volt a betlehemi jászoltól a golgotai keresztig. A Boldogságos Istenanya ezt így énekeli meg a Magnificatban: „Uralkodókat taszít le trónjukról, de felemeli az alázatosokat.” (Lk 1,52) A legnagyobb tragédia abból származik, ha az embert elborítja a gőg, önmagát teszi meg erkölcsi mértékül, és nem hajlandó alázatosan engedelmeskedni Isten törvényének. Az ember nem bánhat kénye-kedve szerint önmagával és embertársaival, még a természet egyensúlya is megbomlik, ha rosszul uralkodunk felette. Alázattal el kell fogadnunk, hogy teremtettek vagyunk, és Isten a teremtő, aki meghatározza a törvényeket, szabályokat az üdvösségünk érdekében. Ezeknek betartása nem rabság, hanem a legnagyobb szabadság. Ez Isten és a mi szeretetünk boldog és felszabadító találkozása. A magukat nagyra tartó, minden isteni függést elutasító emberek nem szabadok, hanem a világ rabszolgái, és ez megalázóan szánalmas. Egy vallásos orvos mondta: aki nem tud leborulni, az kiborul. Ezt a mai világban körültekintve igazolva látjuk. Egy másik szemléletes mondás szerint pedig az üres kalász ágaskodik, a teli kalász meghajol. Igazi emberi nagyságunkat nem a pénz, a hatalom, a tudás, a földi javak és sikerek adják meg, hanem hogy mennyire követjük a mennyei Atya parancsait szeretetteljes hűségben, és mennyire hasonulunk Szent Fiához, aki nem azért jött a földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Néri Szent Fülöp mindig így intette a rábízottakat: „Drága fiaim, legyetek alázatosak, legyetek szerények.” Ebben kellene, gyermeki hittel, egy életen át versenyeznünk!

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.