Közéjük állított egy gyermeket, mert ez a kicsiny ember a mérce. A gyermek alakja képviseli a szegényeket, a betegeket, a hatalom nélkülieket, az elhagyatottakat és mindazokat, akiket Jézus nagyra értékelt, sőt azonosította magát velük. A gyermek egyszerűsége, őszintesége, bizalma, nyitottsága és szeretete mindannyiunk példaképe lehet. Ezzel a gyermeki lelkülettel kell élnünk, ha nagyok akarunk lenni Isten országában. A nyolc boldogságban ez így szerepel: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). Boldogok, akik tudatára ébrednek kicsinységüknek, és ráébrednek Isten végtelen nagyságára és szeretetére. Erre mondja Schürmann, a neves német biblikus, hogy Isten országának rendje „a kicsinyek hierarchiája”. Jézustól is a naggyá tevő kicsinység példáját tanulhatjuk, és benne mindig a gyermeki lelkület, az engedelmesség, az odaadás, a bizalom eszményi valóságát szemlélhetjük. Egész élete az Atya iránti engedelmesség és alázat volt a betlehemi jászoltól a golgotai keresztig. A Boldogságos Istenanya ezt így énekeli meg a Magnificatban: „Uralkodókat taszít le trónjukról, de felemeli az alázatosokat.” (Lk 1,52) A legnagyobb tragédia abból származik, ha az embert elborítja a gőg, önmagát teszi meg erkölcsi mértékül, és nem hajlandó alázatosan engedelmeskedni Isten törvényének. Az ember nem bánhat kénye-kedve szerint önmagával és embertársaival, még a természet egyensúlya is megbomlik, ha rosszul uralkodunk felette. Alázattal el kell fogadnunk, hogy teremtettek vagyunk, és Isten a teremtő, aki meghatározza a törvényeket, szabályokat az üdvösségünk érdekében. Ezeknek betartása nem rabság, hanem a legnagyobb szabadság. Ez Isten és a mi szeretetünk boldog és felszabadító találkozása. A magukat nagyra tartó, minden isteni függést elutasító emberek nem szabadok, hanem a világ rabszolgái, és ez megalázóan szánalmas. Egy vallásos orvos mondta: aki nem tud leborulni, az kiborul. Ezt a mai világban körültekintve igazolva látjuk. Egy másik szemléletes mondás szerint pedig az üres kalász ágaskodik, a teli kalász meghajol. Igazi emberi nagyságunkat nem a pénz, a hatalom, a tudás, a földi javak és sikerek adják meg, hanem hogy mennyire követjük a mennyei Atya parancsait szeretetteljes hűségben, és mennyire hasonulunk Szent Fiához, aki nem azért jött a földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Néri Szent Fülöp mindig így intette a rábízottakat: „Drága fiaim, legyetek alázatosak, legyetek szerények.” Ebben kellene, gyermeki hittel, egy életen át versenyeznünk!