A hét szentjei

A Fájdalmas Szűzanya (Szeptember 15.)

1233. augusztus 15-én hét gazdag és jámbor firenzei férfi közös életre szánta el magát, és elvonult a Monte Senarióra. Feladatuknak tekintették a Fájdalmas Szűzanya tiszteletének ápolását. XI. Benedek pápa 1304-ben hagyta jóvá szabályzatukat, és ezzel elismerte Mária Szolgáinak Rendjét, népszerű nevükön a szervitákat, akiknek később női ága és harmad-rendje is alakult a világi hívek számára. Az ünnep további fejlődése az ő nevükhöz kötődik. Az 1423-ban Köln városában tartott helyi zsinat Megemlékezés Szűz Mária fájdalmáról és szenvedéséről megnevezéssel rendelt el liturgikus ünnepet. A rend a Szent Kereszt felmagasztalása utáni napon is megemlékezett a Boldogságos Szűz szenvedéséről, és VII. Piusz pápa 1814-ben rendelte el ezt az ünnepet az egész egyházra, hálából a Napóleon fogságából való szabadulásért.

Kornél pápa és Ciprián püspök (Szeptember 16.)

Szent Kornél pápa 251-ben lett a római egyház püspöke. 253-ban halt vértanúhalált. A Calixtus-katakombában temették el. Szent Ciprián pogány családból származott. Pap lett, majd 249-ben szülővárosa püspöke. Kitűnően kormányozta egyházát, száműzetésbe kényszerült, majd 258-ban halt vértanúhalált.

Bellarmin Róbert püspök (Szeptember 17.)

A toscanai születésű fiatalember belépett a jezsuiták közé, 1570-ben pappá szentelték. Professzor, pápák tanácsadója, tartományfőnök volt. Kiváló hitvitázó, bíboros (1599), majd püspök (1602) lett. A nagy képzettségű főpap nagyon jól tudott az egyszerű nép nyelvén is beszélni. Nevéhez fűződik a Kis katekizmus elkészítése, amelyet korunkig használtak. A XVII. század azon személyiségei közé tartozik, akik jelentős szerepet vittek az emberek hitre való nevelésében és alakításában. 1621-ben halt meg.

Januarius püspök és vértanú (Szeptember 19.)

Beneventói püspök, társaival együtt Nápoly környékén szenvedett vértanúhalált a Diocletianus-féle üldözés alatt 305-ben. A szent vértanú tiszteletét a IV. század óta őrzi a hagyomány. A Jeromos-féle Martirológium szeptember 19-én említi Januarius temetését a Nápoly melletti Puteoliban. A római naptárba 1586-ban vették föl az ünnepét. Nápolyban ma is nagy tiszteletnek örvend, amit egy évenként két alkalommal történő csoda is segít. Ez abban áll, hogy két ampullában őrzött összeszáradt vére időnként folyékonnyá válik. Ez általában a május első vasárnapja előtti szombaton és a mai napon történik. Így marad nyolc napig, majd ismét beszárad. Magyarázatot nem találtak. 1902-ben a szeptemberi folyékony vérből mintát vettek, és a vizsgálat eredményeként megállapították, hogy emberi vér. Ugyanez megtörténik a kivégzés helyén épült templomban őrzött vérröggel is. A csoda első hiteles leírása 1389-ből való.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..