Varjúfélék parádéja

Körbejártam a Margit-szigeten október 17-én. Szinte nyárias meleg és csodálatos lombszíneződés fogadott. A levelek a szélcsend ellenére hullottak, s később, amikor élénk szellő érkezett, már százával, ezrével indultak a sárga és vörhenyesbarna minden létező árnyalatával feldíszítve első és egyben utolsó útjukra a föld felé.

A jelszó: „Pozsony”!

Nyáron az ember fia-lánya, még a hivatásos tollforgató is, szereti olykor a könnyedebb olvasmányokat. Most azonban e sorok írója, s vélhetőleg és remélhetőleg sokan, valósággal lubickolhatnak két, egyaránt Pozsony szépséges városához, azaz Bécs „szomszédvárához” kötődő, komolyságában is üde és felüdítő könyv mondataiban.

A legnagyobb ellenség a félelem

Sokat gondolkodom azon, vajon miért emlegetjük föl olyan gyakran a gyerekkori sérelmeket, miért foglalkozunk negatív tapasztalatainkkal, fájó veszteségeinkkel és a jövőt érintő félelmeinkkel ahelyett, hogy a jelennek, a jelenben élnénk. Hiszen tudjuk jól, ami elmúlt, azon már nem változtathatunk.