A rend a lelke mindennek
Fotó: Merényi Zita

 

Ritka együttállás az évfordulók terén. A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában a napokban nyílt kiállítás kétségbevonhatatlan létjogosultságát igazolja a piaristák idei többszörös jubileuma. „Négyszáz évvel ezelőtt, 1617-ben hagyta jóvá V. Pál pápa a szegény sorsú gyerekek tanítására, teljesebb életre nevelésére vállalkozó szerzetesrend alapítását, s az alapító Kalazanci Szent Józsefet kétszázötven éve, 1767-ben emelték a szentek sorába. Ugyancsak idén ünnepeljük a budapesti Piarista Gimnázium alapításának háromszázadik évfordulóját” – olvasható a sajtóanyagban.
A tárlat kínálatán a rendhez kötődő „rendezők”, Borbás Péter, Koltai András és Baranya Péter személyes ajánlóin keresztül tekintettünk végig.
Rögtön egy újabb jubileummal indítunk: „A pesti központban száz éve alapított Piarista Múzeum szempontjából azért rendkívül fontos ez a kiállítás, mert az első alkalom, hogy a gyűjtemény válogatott anyagát – a piarista könyvtárral és levéltárral együtt – országos szinten, nagy nyilvánosság előtt bemutathatjuk” – mondja a múzeumvezető, Borbás Péter. A gyökerek azonban messzebbre nyúlnak vissza, az „intézmény” őse ugyanis a váci természetrajzi múzeum volt, amelyet az 1800-as évek elején hoztak létre az ország elsők közé tartozó tanintézményéhez kapcsolódóan. A jubileumi tárlaton számos, a váci leltárkönyvben jegyzett, vagyis immár több mint kétszáz éve piarista nyilvántartásban lévő műtárgy látható. Borbás Péter elsőként Jeszenovszky János régiséggyűjteményét említi. „Erdélyi piarista tanárként komoly anyagot állított össze. Ebből »pogánypénzes«, vagyis antik érmékkel díszített reneszánsz paterák és gyönyörű poharak, kelyhek szerepelnek a tárlaton. A kiállításszervezéssel összefüggésben rengeteg kutató látogatta a gyűjteményeket, és ennek kapcsán rendkívül érdekes részletek derültek ki. Az egyik legnagyobb meglepetést a régészeti gyűjteményünk okozta. Jankovits Katalin rátalált az 1895-ben publikált, ám azután elveszettnek hitt – a Krisztus előtti II. évezredből származó – műtárgy­együt­te­sekre: a pusztasárkánytói bronzkori depóleletre és a ráksi sírleletre. A kiállítás és a kapcsolódó katalógus szakmai, művészettörténészi és muzeológusi szempontból is reveláció – állítja a múzeumvezető: „Az eddig – s különösen a kommunizmus évtizedeiben – »rejtett üzemmódú« Piarista Múzeum újra széles körben ismertté válhat. A tervek szerint a jubileumi tárlat zárása után az anyag egy része állandó kiállítás formájában a pesti központban kap végleges helyet.”
Koltai András, a központi piarista levéltár vezetője első­sorban kurátorként vett részt e nagy jubileumi projekt létrehozásában: „A kiállítás kezdeményezésével az volt a fő cél, hogy felvázoljuk a piaristák művelődéstörténeti szerepét. A tárlat anyaga és az arról készült komoly katalógus a rend elmúlt háromszáz évét mutatja be. Olyan kincseket is, amelyek eddig kevesek számára voltak ismertek. Részben azért, mert ezeket a diktatúra évtizedeiben a rend csak őrizte, de nem tárhatta a nyilvánosság elé. A látogatókat bizonyára meglepi, hogy milyen szépségek rejtőztek a rendházak falai között.” A kérdésre, hogy mit emelne ki a tárlat rendkívül gazdag anyagából, Koltai András személyes kedvencként a kiállítás plakátján is látható órát említi: „XVII. századi csillagászati óra, amelyet 1827-ben Selmecbányán felújítottak. A kronosztikon tanúsága szerint akkor került rá a kis zománckép, amely egy piarista tanárt és öt tanítványát ábrázolja. Sikerült elindítani az órát és a zenegépét is, az 1840-es évek legkedveltebb magyar dallamait játssza.” A történész-levéltáros ezen túl a „kintről” kölcsönzött anyagból említ egy-egy darabot. Számára most azért ezek a legérdekesebbek, mert rá is az újdonság erejével hatottak. „Ilyen az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzött, az 1790-es évekből, Podolinból való képes magyar történelemkönyv. Szerzője, Heisler Glicér afféle tanári segédeszközként az egész középkori és kora újkori magyar történelmet végigillusztrálta a diákok figyelmét felkeltő, karikatúraszerű rajzokkal. Pri­vi­gyé­ből, a szlovák piarista rendtartománytól kaptunk kölcsön két nagyméretű ívelt festményt a rendalapító, Kalazanci Szent József életét feldolgozó, eredetileg huszonnyolc részes képsorozatból. A festmények 1767–68-ban Podolinban készültek, és a privigyei Hanacius piarista elemi (általános) iskola folyosóját díszítik.”
A hazai piaristák fő bibliotékájának vezetője, Baranya Péter hivatásából kiindulva értékeli a gyűjteményt és annak közszemlére bocsátott „sűrűjét”: „A könyvtár alapvető feladata az, hogy a rendre vonatkozó irodalmat, illetve a piaristák által írtakat összegyűjtse és hozzáférhetővé tegye. Emellett a rendházak régi, muzeális anyagából is sok könyvet őrzünk. Ezekből válogattunk olyan köteteket, amelyek a kiállítási tematikához illeszkednek, és adalékokkal szolgálnak. A különlegességek közül megtekinthető az első fennmaradt budai iskolai színjáték, a Parmenion hálátlansága színlapja, kvázi műsorfüzete 1724-ből. A könyvtár legféltettebb kincseiből kiállítottuk a két kódexünket. A XVII. század vége óta a piaristák tulajdona az Ulrich von Lilienfeld ciszterci apát Concordantiae caritatis című művét tartalmazó kódex, amely 1413-ban, Bécsben készült. Minden második oldala »párhuzamosan illusztrált«; a Magyarországon őrzöttek közül ez a legtöbb képpel ellátott papírkódex. A jubileumi kiállítás megnyitójával egy időben jelent meg a kötet fakszimile kiadása. Legrégebbi kéziratos kódexünk pedig a XIII. század közepén egy párizsi műhelyben másolt kisméretű »típus Biblia«, az úgynevezett Biblia Parisiensis. Kedvesek számomra a piarista vonatkozású ex librisek, amelyek híres tanároknak készültek. Egy fiókban főleg a XX. század első feléből való darabok láthatók, amikor ismét reneszánszukat élték az ex librisek. Feltűnik rajtuk Schütz Antal, Balanyi György, Sík Sándor és Medvigy Mihály neve.”
Na igen, a legendás tanárok. A nem szoros időrendet követő, hanem nagy témákat felvonultató – az iskola, a tudomány, a kultúra, a templom és rendház közösségi tereit megidéző – kiállításon rendre előkerülnek a piarista művelődéstörténet-oktatás nagyjai, az első magyar regényírótól, Dugonics Andrástól a fizikát tévéműsorokkal népszerűsítő Öveges Józsefen és a nemzetközi hírű Aurora, majd Astra Bábegyüttest alapító Vízvári Lászlón át Kállay Emil tartományfőnökig.
A Hitre, tudásra olyan kiállítás, amelynek termeit, zugait járva minden látogató találhat számára érdekeset. Több ezer éves bronzkori, római régészeti leletek, míves barokk és XX. századi liturgikus tárgyak… A dokumentumokon, fotókon, sokat látott iskolai felszereléseken, szertárkincseken, rendi relikviákon, tervrajzokon túl még a regényes történelem, az „okkultizmus jele” is látható az egyik tárlóban. A beégett kéznyomot őrző cseh nyelvű prédikációskönyv a legenda szerint az 1696-os privigyei szellemjárás bizonysága.
Azt sem éri csalódás, aki elsősorban a „szépművészetet” keresve nézi végig a vári kiállítást. Olyan festők, rajzolók és szobrászok képviseltetik magukat itt, mint Gottfried Bernhard Göz, a Maul­bertsch-tanítvány Felix Ivo Leicher, Huszár Adolf, a XX. századból Nagy Sándor, Kunwald Cézár, Huber István, Héya Zoltán, Radnai
Béla, Feszty Masa, Szász Endre. Egy négyszáz éves rend négyszázötven emléke négyszáz négyzetméteren.

(A Hitre, tudásra: Piaristák és a magyar művelődés című kiállítást 2018. február 25-ig tekinthetik meg az érdeklődők.)