Prokop Péter festőművész kiállítása – Egyik könyvében ezt írta: „Talán végre elfogadják, hogy a pap festő is lehet apostol. Egy-egy elvetélt szó vagy tett még jelzi a meg nem értést. Ilyenkor Fra Angelicóval védekezem, aki halála után is, évszázadok múltán is, szavak nélkül is itt hagyott ecsetvonásaival prédikál mohamedánnak és kereszténynek, európainak és japánnak.”
Olvasóink számára Garamszentbenedek neve ismerősen cseng már: a felvidéki bányaváros gyakori vendégként szerepel sorozatunk írásaiban. A héten – a közeledő húsvét ünnepéhez kapcsolódva – az esztergomi Keresztény Múzeum egyik fő művét tárgyaljuk, Jánosréti mester Kálvária-oltárát.
A Szent Pál-év hivatalos bezárásakor, június 29-én fejeződik be az a verseny, melynek során január 25. óta minden lapszámunkban három kérdést teszünk fel kedves Olvasóinknak.
Gustave Moreau művészete Budapesten – Noha a budapesti Szépművészeti Múzeum Gustave Moreau (1826-1898) életművének keresztmetszetét bemutató legújabb „megakiállítása” a Mítoszok földje címet kapta, az eseményt reklámozó plakátokra nem egy mitikus alak, hanem a francia mester „tetovált” Saloméja került.
Dosztojevszkij színpadi életre kelt műve – Olykor tépelődünk, elbizonytalanodunk vagy kétségek rágnak – ha máshogy érezzük is, ilyenkor egészen emberiek vagyunk. Az azért már kevésbé, aki túlzott magabiztosságában tévedhetetlennek véli magát.
A ferences jubileumi esztendő kulturális eseményeiről – A ferences család itthon működő tizenhat közössége közösen készült a rend alapításának nyolcszázadik évfordulójára. Fr. Dobszay Benedeket, a ferences tartományfőnökség titkárát arra kértük, segítsen kiemelni néhány fontosabb kulturális eseményt a gazdag kínálatból.
Húsz éve hunyt el Márai Sándor – A vándor, hazátlan emigráns magyar író csak a kommunizmus bukása után, 1990-ben kapta meg a posztumusz Kossuth-díjat. Akkor elkezdődött az életműsorozat hazai kiadása és hihetetlen sikere a külföldi fordításokkal.
Öröm, de csupán jelenésnyi, kezdettől készül elenyészni, valami mégis visszatartja, s hogy megmaradjon mindörökre, betakarja a pillanatba, mintha ünnep ünneppel kötne szövetséget, mintha egyetlen tudás volna, szépséget esti fényből olvasni és elveszni szóban, szentségben, szerelemben.
