Meg nem gondolt gondolatok

Az Olvasó írja

Nyiri János A költő igazsága – József Attila és a sírrablók című cikkét (Új Ember, 2011. december 4.) sem irodalmárként, sem a lap rendszeres olvasójaként és gyakori szerzőjeként nem hagyhatom szó nélkül. A politikai elfogultság értelmetlen inszinuációig ható esetét látom benne.

Jelenlétek

Gyógyító irodalom

Tél volt, késő délutáni óra, depresszív tónusokkal az égen és a szívben, amikor kezébe vette Tolsztoj kötetét. Tanár volt, órára készült maga is, megkésett diák. Az Ivan Iljics halála, ez az elbeszélésnek hosszú, regénynek szűkös mestermű kedélyes olvasmánynak ígérkezett.

Páternoszter

Paszkál atya és a pingvin – Paszkál atya azt álmodta, hogy arra ébred: pingvin áll az ágya mellett. A frakkos, kicsi jószág kíváncsian fürkészte a világba visszatérőt. Az atya megdörzsölte a szemét, majd midőn az állat Aquinói Szent Tamást citálta latinul (azt a részt, amelyik az állatok másmilyen lelkéről értekezik), legszívesebben az elméjét is megdörzsölte volna. „Tegnap száztizenhét állatnak okoztak értelmetlen szenvedést csak a te városodban”, zárta az okfejtést a pingvin. „És a földön annyi a város, hogy nem is folytatom”, görbült le a szája széle.

Páternoszter

Keresi Istent – „Keresi Istent, mert attól fél, már megtalálta” – ezzel a mondattal indult Paszkál atya fő műve, Az ember a világban. És ezzel is ért véget. Mert e sugallatos ráismerésnél a szerző nem jutott, nem juthatott tovább harminchárom esztendőnyi kínzó önvizsgálat és kedélyes tépelődés után sem. Hát maga is tovább kereste Istent, tudván: rég megtalálta.

Könyvespolcra: Nagypénteki fűszál

Csoóri Sándor egyik utolsó képviselője annak a költői hagyománynak, amely a versre ünnepként tekint, a versírást szolgálatként fogja föl, s az irodalomra a közösség, a nemzet képviseletét bízná. Legújabb kötete kettős számadás, kettős búcsúvétel. A Harangok zúgnak bennem versei a profetikus költőszerep ellehetetlenüléséről és az öregedés személyes sorsélményéről vallanak – egy idegenné vált világban: „Nem voltam pap s nem lettem próféta sem, / csak egy ember, aki még beszélni tudott / a kövekkel s a tűzvészekkel is” (Harangok zúgnak bennem; 47.). Önreflexiók, ars poeticák, számvetések és létösszegzések sorakoznak e könyvben, az élet és az életmű kései, díszes foglalatában.