Meg nem gondolt gondolatok

Hogy miért?

 Az írás túlnyomórészt a költő és a baloldali mozgalmak viszontagságos kapcsolatára hoz példákat. Ezek a fölütéstől („József Attila baloldali társadalomszemléletű ember volt – ám rendkívül eredeti gondolkodása miatt minden korabeli baloldali áramlattal ellentmondásos volt a kapcsolata.”) a végkövetkeztetésig („A polgári baloldal elismerte József Attilát – de innen kapta a megsemmisítő ütéseket is.”) sorjáznak. Kérdés lehetne, hogy a jobboldal József Attilához való viszonyának alakulásáról miért nem esik szó a cikkben, de erre fényt derít a legelső mondat állítása: „Akik mostanság – Parlament melletti szobra lehetséges áthelyezésének híre kapcsán – »megvédik József Attilát«, a magyarországi baloldal ellentmondásos történetének újabb fejezetét írják.” Nyiri tehát egy közéleti aktualitás örvén idézi föl – a tárgyilagosság látszatára sem ügyelve – a múltat.

Mindezzel legalább két probléma van. Az egyik: a szobor áthelyezése ellen tiltakozók (a pártokon túl: szervezetek és magánszemélyek) politikai vonzalma az adott ügyben irreleváns; attól nem lesz senki baloldalivá, hogy egy magát jobboldaliként meghatározó kormány tervezett intézkedése ellen tiltakozik. Jobboldalból is sokféle van, s bal és jobb között-mellett is léteznek politikai irányok.

Súlyosabb a másik probléma. A cikk logikája ugyanis a mostani tiltakozókat abba a vélelmezett hagyományba illeszti aggálytalanul, amelyet egyrészt a költő haláláért is felelőssé tesz („A Szép Szó szerkesztői pedig a végső csapást mérték rá azzal, hogy könyörgése ellenére otthagyták Balatonszárszón. Másnap öngyilkos lett.”), másrészt a sírrablás bűnében is elmarasztal (lásd a cikk címét!). Vagyis aki a szobor áthelyezését nehezményezi, „a magyarországi baloldal ellentmondásos történetének újabb fejezetét” írja – ilyesformán, sugallja a cikk, gyilkosok és sírrablók szellemi utódjának tekinthető. (Nota bene: Szőcs Gézától e sorok írójáig.)

A két probléma egymásra épül: az egyikből (egy igazolhatatlan, így legalábbis csúsztatásnak tekinthető politikai besorolásból) következik a másik (szervezetek és magánszemélyek nem indokolt s nem is igazolható, otromba és kollektív megbélyegzése). Ráadásul logikai bakugrással: a József Attila-szobor jelenlegi elhelyezkedése melletti kiállás ugyan milyen összefüggésben is volna a szobor által ábrázolt személyt – életében vagy halálában – ért valamikori támadásokkal?…

A szöveg észjárása méltatlan az Új Ember által képviselt eszményekhez. Amely eszmények – különben és természetesen – nem jobb- s nem baloldaliak: katolikusok, azaz egyetemesek. Keresztényi módon pártok fölöttiek. (Az csak közéleti tévhiteink egyike, hogy a keresztény gondolkodás szükségszerűen jobboldali világképpel jár együtt. E helyt különösen érdemes emlékeztetni magunkat: Jézus nem pártot, hanem egyházat alapított.)

Nyiri János írása sem az irodalmi diskurzusnak, sem a katolikus újságírásnak nem szolgál dicsőségére. Megírása és megjelenése – a lap szellemi arculatát ismerve ebben biztos vagyok – csak a sietség és meggondolatlanság számlájára írható.