Közelkép

Akadnak az országban olyan települések, ahol elfogy a térerő, beragad az autó kereke a sárba, és nincs a sarkon kisbolt, ahová kiugorhatna az ember, ha fogytán a süteményhez szükséges sütőpor. Bercel falut elhagyva, Ordaspuszta is ilyen hely Nógrád megyében. Itt az útelágazásnál kőkereszt jelzi az irányt, a volt intézői birtokon tűzifa és kályha adja a meleget, a közeli domboldalon birkák legelnek, és a megújuló természet biztosítja a megélhetéshez szükséges javakat. Tavaszi riportunkban Csáki Balázs fiatal méhész, gazdálkodó és felesége, Szebedy Csenge mesélnek arról, hogyan zajlik a hatfős család élete, miként élnek közösségben méhek és emberek, s mi történik addig, míg a méz a lépekből a reggeli pirítósra csorog.

Különleges iskola a Heim Pál Gyermekkórház onko-haematológiai osztályán – „Gondos, áldott kezek mosdatják, ápolgatják a kis tanítványokat…” – írja 1938 februárjában a Friss Újság. Iskola a menhelyi kórházban című cikke az elhagyott gyermekek befogadására, ápolására és nevelgetésére-tanítgatására létesített Heim Pál Gyermekkórház korabeli munkáját mutatja be. A cikk mellett egy kép is szerepel: a táblára számokat író tanító nénit rácsos kórházi ágyaikon csücsülve köntösös-pizsamás gyermekek veszik körbe. Majdnem nyolcvan évvel később ugyanarra vállalkozunk, mint annak idején a XX. századi hazai szenzációsajtó első képviselőinek egyike: Magyarország legnagyobb gyermekkórházába látogatunk el, hogy bemutassuk a kórházpedagógusok szolgálatát, azoknak a tanároknak a munkáját, akik az intézmény onko-haematológiai osztályán fekvő, súlyos beteg – s ezért az iskolától tán a leghosszabb ideig távol maradó – gyerekekkel foglalkoznak.

Beszélgetés Bagyinszky Ágoston főiskolai tanárral – Az egyház élő hagyománya című könyv a Hívők hitérzéke című sorozat legújabb darabjaként jelent meg a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola és a L’ Harmattan Kiadó gondozásában. Yves Congar, a híres domonkos szerzetes, teológus művének magyar kiadását Bagyinszky Ágoston ferences szerzetes, a főiskola Fundamentális Teológiai Tanszékének adjunktusa szerkesztette. Vele beszélgettünk a hagyomány teológiai fogalmáról Congar tanulmánya alapján.

1861-ben – alig valamivel a Bach-korszak után – a győri püspököt Rechberg osztrák miniszterelnök Ferenc József kívánságára Bécsbe hívatja tárgyalni a magyarkérdésről. Miért épp Simor Jánost? A krónikák szerint azért, mert „a közélet minden szövevényét ismerte és tanácsaiban leplezetlenül őszinte volt”. 1855-ben – akkor még igazán rossz világ volt – Vörösmarty temetésén tömegtüntetés alakult ki, s 1856-ban, Kölcsey síremlékének felavatásakor is ezrek vonultak Csekére. Nem az osztrákok iránti szeretetből… 1860 áprilisában ráadásul a legnagyobb magyar, Széchenyi István is öngyilkos lett. Ez volt a mérleg egyik oldala: kibontakozott a nemzet ellenállása a közjogilag ex lex (törvényen kívüli) világgal szemben. A másik oldala: keveseknek volt „jó fekvésük” az udvarnál.

Háromnapos lelkigyakorlatra gyülekeztek ferences öregdiákok február harmadik hétvégéjén Sümegen. Barsi ­Balázs atya egykori növendékei és a gimnázium más nemzedékeinek tagjai. Nagyböjt: tavaszra nyíló gondolkodás, húsvétra nyíló gondolkodás. Újra és újra szembesülni kell azzal a nyilvánvaló kérdéssel: mit jelent az, hogy élünk, és miért élünk? Minden más kérdés csak ezután következik. Hajlamosak vagyunk persze az alapkérdést, a lényegi kérdést nagy hangzavarral elrejteni a mindennapok esetleges díszletei közé; talán attól való félelmünkben, mert nem merünk szembesülni az egyszerű igazsággal, amely igazság aztán kikerülhetetlen követelményeket állít elénk? Ugyanakkor a szellem és lélek természete, hogy értelmével és hitével bizonyosságra vágyik. Néhány tűnődés a sümegi három napon hallottakról.

Március 12-től Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője vette át az Új Ember Szerkesztőség és Kiadóhivatal vezetését.