Közelkép

Meddig látok ki? Nyakáig önmagába zár az élet – s még tovább. Az este enyhe volt, s éppen olyan sekélyes… olyan sekélyes, mint a többi, mondanám, de a szó megáll, s egyszerre hinni kezd önmagában. A történet egyszerű – elmondani is alig érdemes. A Király utcánál leszálltam a villamosról, hét óra lesz néhány perc múlva, bekanyarodtam a Zeneakadémia felé. Tudtam, ezen az estén Schumann és Brahms zongoraversenye hangzik föl, a túlcsorduló zene, ahogyan a zongoraművész nyilatkozta reggel a rádióban.

Néhány éve együtt szerepeltünk Tihanyban. Felkérés, nyár, könnyű napok, bűbáj illatú estefelé, pontosan nem is értettem, hová hívnak? – milyen környezetbe? A magam buta illedelmességével csak annyi maradt meg: igen, kis irodalmi összeállítást, a tó dicséretét várják tőlem.

Beszélgetés Gyenes Gyula aranymisés pápai prelátussal

– Milyen élmények vezették a papi hivatás felé?

– A háború alatt édesapámat nem vitték el katonának. 1904-ben született, s annak a korosztálynak a tagjai nagyrészt kimaradtak a háborúból. Amikor közeledett a front Jászárokszállás felé, elhatároztuk, hogy a szüleim, a nagynéném meg én kimegyünk a nagybátyám tanyájára, ami a helyi temetőn túl volt. Odafelé repülők köröztek felettünk, majd egyszer csak lőni kezdtek. A támadás éppen a temetőben ért minket, a sírok mögé feküdtünk le. Amikor a repülők elmentek, mi is tovább-ballagtunk, de kis idő elteltével ismét feltűntek a légi harcosok. Egy kukoricaszár-halomba húzódtunk be előlük, most is hallom a fegyverek ropogását. Amikor a támadás véget ért, ismét továbbindultunk. Nem tudtuk, kik voltak, és miért lőttek ránk, de harmadszor is visszajöttek. Akkor éppen a répaföldön jártunk, ott kellett a földre hasalnunk. Az emberek a közeli tanyáról látták, mi történik, és azt gondolták, senki sem maradt életben közülünk. Ám csodálatos módon egyikünk sem sérült meg. Isten megvédett minket, pedig háromszor csaptak le ránk a repülők.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) felháborodását fejezi ki, és mélységesen elítéli az olyan cselekményeket, mint a szíriai Deir Háferben végrehajtott keresztre feszítések, melyek nem sokkal azelőtt történtek, hogy kikiáltották az Iszlám Kalifátust az ISIS ellenőrzése alatt álló szír, illetve iraki területeken.

Gázai konfliktus

Izrael állam részét képezi a Földközi-tenger partján az az Egyiptommal határos, mindössze háromszázhatvan négyzetkilométernyi földterület, amelyen másfél millió palesztin arab és nyolcezer zsidó telepes él. Ez az úgynevezett Gázai övezet, melyet Izrael 2005 szeptemberében adott át a palesztin hatóságnak. Miután azonban 2006-ban a szélsőséges Hamász nyerte meg a gázai választásokat az addig kormányzó Fatahhal szemben, többször is kiújultak a rakétatámadások.

A Hamász csak a közelmúltban egyezett meg a Fatahhal. Ez azonban csupán részben jelenti a szervezet szélsőséges politikai vonalának mérséklődését, inkább a Fatah kismértékű jobbra tolódását jelzi. A zsidó telepítési politika több alkalommal is a béketárgyalások meg szakadásához vezetett, ahogyan a Hamász által Izraelre irányított rakétatámadások is.

Háló-tábor Sátoraljaújhelyen

A Háló Egyesület több mint húsz éve foglalkozik katolikus közösségekkel és katolikus emberek közötti kapcsolatok erősítésével. Mindezt a munkát a Kárpát-medencében végzi. Idén augusztus 3. és 10. között 350 fő részvételével rendezik meg a Háló szokásos nyári táborát, melynek témája az apostolok mint Jézus közössége lesz.

Július elején az egyik izraeli hírportál arról számolt be, hogy több mint háromszáz ember tüntetett a gázai rakétatámadások ellen, miközben azt kántálták: „A zsidók és az arabok visszautasítják, hogy ellenségek.” A mondat mostanra a közösségi média ártatlan áldozatokért indított nemzetközi kampányának szlogenje lett. Rengetegen osztanak meg képeket magukról, ahogy egy darab papírt tartanak, a rajta szereplő felirattal kérve az erőszak végét és a békét. Izraeliek és palesztinok, zsidók és arabok együtt szerepelnek a fotókon: barátok és sokan szerelmes- vagy már házaspárok, esetleg családok, de olyanok is vannak, akik izraeli és palesztin származásúak egyszerre.

A Nemzeti Pedagógus Kar az oktatásügyért

A bizalomnak helyre kell állnia minden téren, s el kell érni, hogy úgy tekintsenek a karra, mint partnerre, hogy érdemes legyen kérni a véleményünket és javaslatainkat – felelte kérdésünkre Horváth Péter, a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója, a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) frissen megválasztott elnöke, aki azt is megjegyezte: szívesen teremt kapcsolatot mindazokkal, akiknek valóban fontos a magyar oktatás ügye.

A Nemzeti Pedagógus Kar felállításáról tavaly augusztusban döntöttek. Kőrösiné Merkl Hilda, az NPK előkészítő bizottságának elnöke az elmúlt hónapokban folyamatosan tárgyalt, egyeztetett, tervezett és lobbizott csapatával. Orbán Viktor miniszterelnökkel, Balog Zoltán miniszterrel is találkozott, s egyetértettek abban, ez a kar olyan lesz, amilyen tartalommal megtöltik. Erre pedig csak azok képesek, akik valóban „szent őrülettel” végzik a munkájukat. A Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium nyugdíjba vonult igazgatónője, az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének adjunktusa, aki harmincnyolc éve van a pályán, ilyen; s most, hogy a küldöttgyűlés megválasztotta a kar elnökét, tisztségviselőit, s hamarosan megyei képviselőit, valamint megalakítja tagozatait, nagy kő esett le a szívéről.

Litér, a Balaton-part innen néhány kilométer, a másik irányban Veszprém ugyanannyi. Ezt a távolságot mérem, ezt forgatom a fejemben: a mentőautó tíz percen belül kiér, mostoha időjárási viszonyok mellett is tizenöt perc alatt. Addig nem fagy meg, nem szárad ki, hiszen ott a két takaró, az egyik ráadásul jó meleg polárpléd, s a kettős ajtó is véd. Maga a pirinyó kápolna hőszigetelt – pirinyó kápolna, pirinyó élet befogadására. Bárcsak sose nyílna ki az ajtaja! Bárcsak kinyílna, hogy megmentsen egy életet!

Ezt nem lehet hideg tárgyilagossággal megírni. A római katolikus templom bejáratánál kicsiny faépítmény. Mint a domboldalra – Golgotára – fölfutó stációk a Krisztus-sors lépcsőjével, az ember-sors szembesülésével. Igen, stáció ez itt, de vajon melyik? A véresre mart vállról gerenda-keresztet átvevő Józsefé? Vagy a test stressz-izzadságát letörlő Veronikáé? De hiszen nem mindegy? Ez is, az is – valamennyi – az élet megmentéséért kiált.