Érted vagyok, s nem ellened…

Több mint tizenötezren már a jelöltállításnál regisztráltak, s vélhetően folyamatosan emelkedik majd ez a szám, főleg, hogy nem kell tagdíjat fizetni. A Nemzeti Pedagógus Kar tagságát azok alkotják, akik az állami és önkormányzati fenntartású köznevelési intézményekben pedagógus munkakörben történő foglalkoztatásra kaptak kinevezést. Ez viszont nem fedi le a teljes pedagógustársadalmat, hiszen az egyházi intézmények óvodapedagógusai, tanítói és tanárai nem tartoznak ide.

 

Kőrösiné Merkl Hilda megnyugtat: az egyházi intézmények pedagógusai valóban nem lesznek automatikusan tagjai a karnak, de van mód arra, hogy stratégiai partneri megállapodások szülessenek a kar és egyházi intézményfenntartók között. Már akadt is példa erre, hiszen a százkét éves Országos Református Tanáregylet elsőként jelezte csatlakozását, mint ahogy a Történelmi Egyházak Közoktatási Intézményvezetőinek Országos Egyesülete is kifejezte csatlakozási szándékát. Erdő Péter bíboros a kezdetektől nagyfokú nyitottságról tett tanúbizonyságot, és keresi a lehetőséget, hogy mely nagy létszámú egyesület égisze alatt csatlakozhatnának a katolikus intézmények pedagógusai.

Az előkészítő bizottság elnöke úgy véli: egy kicsit felrázta a szakmát a Nemzeti Pedagógus Kar létrejötte. Amikor arra utalok, hogy a tanítók, tanárok jelentős része korábban nem nagyon hallatta a hangját, visszahúzódó, már-már a közömbösség határait súroló attitűd jellemezte közösségüket, megerősít:

– A rendszerváltás előtti időszakra valóban igaz ez, hiszen a pedagógus jól felfogott érdeke volt, hogy hallgasson. A szakmát valóban passzív rezisztencia, apátia jellemezte, a túlélésre rendezkedett be. Ahhoz, hogy a pedagógusok kinyíljanak, s bízzanak abban, hogy a kar valóban az érdeküket szolgálja – nem vitás –, időre van szükség. Ha a tantestületükben azt tapasztalják, hogy értük, s rajtuk keresztül egy közös nemzeti célért dolgozunk, akkor megnyerhetjük a bizalmukat. A karnak egyébként minden szervezetben lesz delegáltja; a Tankönyvtanácsban is, és folyamatosan hallathatja a hangját, véleményezhet törvénytervezeteket, javaslatot tehet bárminemű változtatásra.

Kőrösiné Merkl Hilda úgy véli: elérkezett az idő, amikor a nyilvánvaló hibákat korrigálni lehet. Ezek közé tartozik a nem kellően átgondolt és előkészített portfólió ügye is, amely jogosan váltott ki nagy felháborodást. Maga a miniszterelnök is megjegyezte, hogy ez nehéz, embert próbáló feladat, de majd következhet a „finomhangolás”. Az etikai kódex is felborzolta az állóvizet, noha minden, magát komolyan vevő szervezet rendelkezik hasonló szabályrendszerrel. Ez nem jelent problémát az egyházi iskolákban, ahol az értékrend az ideológia alapján szerveződik; szívesen átadják tapasztalataikat e téren is.


Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a jó hírű győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségizett, s ide is tért vissza matematika–fizika szakos tanárként. Az intézményt – ahova jelenleg nyolcszázhét diák jár – tizenkilenc éve vezeti, és számos szervezet tagja. Megválasztásakor megköszönte a bizalmat, s kifejezte reményét, hogy komoly tárgyalópartnerei lehetnek a mindenkori kormányzatnak, hiszen teljes erővel szeretnék képviselni a magyar pedagógustársadalmat és a hazai oktatásügyet.

 

A négygyermekes igazgatót a motiváló erőről kérdeztem.

– Azért jelöltettem magam, mert amikor tájékozódtam a kar feladatáról, érzékeltem: hosszabb távon valószínűleg ez lesz az egyetlen szervezet, amelyet szakmai kérdésekben megkeres az államtitkárság és a minisztérium. Ez tehát az egyetlen lehetőségünk, hogy beleszóljunk a köznevelés alakulásába. Sokat töprengtem azon, tudnám-e képviselni a pedagógusok véleményét, s mivel korábban választmányi tag voltam a Gimnáziumok Országos Szövetségében, az Arany János Tehetséggondozó Program révén pedig széles körű tapasztalatokra tettem szert, és a barátaim is biztattak, megerősödtem a döntésem helyességét illetően. Örültem, hogy bekerültem a Győr-Moson-Sopron megyei hat jelölt közé.

A frissen megválasztott elnök szerint több területen zajlott „állóháború” az elmúlt időszakban, hiszen a pedagógusok kötelező óraszámemeléssel járó béremelése sok tantestületben vihart okozott. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működésével kapcsolatban is felmerültek nehézségek, mint ahogy a portfólió ügye is nagy hullámokat vert.

Horváth Péter szerint egymásra rétegződött kellemetlenségek egész sorával kell számolni, miközben folyamatos nyomás alatt áll a gyakran megalázó pozícióba hozott pedagógus.

– A mi munkánk sem csak a tanítási óra megtartásából áll, mint ahogyan egy bíró munkaidejének nagy részét sem az teszi ki, hogy ítéletet hirdet a pulpitusról. Előtte oldalak ezreit kell átnéznie, hogy megalapozott ítéletet hozzon. Ugyanígy vagyunk mi is. Hiszen aki megtart heti huszonöt órát, az nem teheti meg, hogy csupán egy-két órát szánjon a készülésre, a dolgozatjavításra, nem beszélve a megnövekedett adminisztrációs teendőkről. Az általánosítás nagyon bántó. Nem mondom, hogy a pedagógustársadalom valamennyi dolgozója tökéletes, és szívvel-lélekkel teszi a dolgát, de a legtöbben missziónak tekintik a hivatásukat. Az is igaz, hogy amikor a megmaradásért folyt a harc, bizony rossz kompromisszumok is születtek csak azért, hogy el ne vigyék a gyerekeket az iskolából…

Az elnökség feladata, hogy feltérképezze és meghallgassa a tagság véleményét, s azt képviselve lépjen fel a szakmai érdekekért. A megyei szervezetek tagozatonként gyűjthetik össze észrevételeiket, és azokat továbbítva a jobbítás, az igazságosság, az ésszerűsítés szándékával kezdeményezhetünk folyamatokat. Ehhez természetesen szükség van arra, hogy mielőbb helyreálljon a bizalom az oktatásirányítás és az igazgatók, az igazgatók és a tanárok között, hogy a szülő és a gyerek is mindenkor érezze: érted vagyok, s nem ellened.

Horváth Péter szerint a kari tagsággal a pedagógusok ráléphetnek egy új útra, amely a magyar köznevelés ügyét tartja a legfontosabbnak, s amely közös érdekek mentén vezeti az oktatásügy szereplőit. Ehhez azonban tenni kell igazgatónak, tanárnak, szülőnek egyaránt.

Talán az idei vakáció a pihenés mellett lehetőséget ad a belső elmélyülésre és az erőgyűjtésre is. Tisztánlátásra és jó energiákra nagy szükség lesz a következő tanévben is. A pedagóguskar jelképévé választott pitypang apró repítőszőreit csak így kaphatja fel a szél, hogy a tovarepített magok által megtermékenyüljön a világ.

 

A Nemzeti Pedagógus Kar létrehozásáról 2013 augusztusában született döntés. Elnökségét 2014. június 14-én választotta meg a küldöttgyűlés. Az NPK megalakulása a köznevelés átfogó megújításának utolsó láncszeme. A testület fő feladataként ellenőrzi a közösségi szolgálat szervezését, működteti az ehhez kapcsolódó tanácsadó és információs rendszert, véleményezési és javaslattételi jogot gyakorol a köznevelést és a pedagógusképzést érintő jogszabályok megalkotása és módosítása során. Az NPK kidolgozza alapszabályát, valamint a pedagógusok etikai kódexét, és véleményt nyilvánít szakmai, illetve a pedagóguslétet érintő kérdésekben.