Közelkép

Teológus és természettudós a teremtésről és az evolúcióról

Ferenc pápa október 27-én a Pápai Tudományos Akadémia plenáris ülésén tartott beszédében többek között arra is kitért, hogy az evolúció nem áll szemben az egyház teremtésről vallott tanításával. Ez a megnyilatkozás azért is figyelemre méltó, mert az evolúció elméletét sokan összeegyeztethetetlennek tartják a keresztény hittel. Az is kijelenthető, hogy az eredeti darwini gondolatot a természettudósok napjainkra alaposan elmélyítették. Valóban, miként tekint a teológia az evolúcióra, és mit mond korunk természettudománya erről az elméletről? Kérdéseinkkel Puskás Attilához, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dogmatika tanszékének vezetőjéhez, és Szathmáry Eörs akadémikushoz, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanárához fordultunk.

Látogatás a megújult kamalduli remeteségben

A Vértes erdeinek rengetegében, Majkpusztán bújik meg a hajdani kamalduli remeteség. A barokk mű­em­lék­együt­tes­ben ötven évig éltek az úgynevezett fehér barátok. II. József rendelete azonban őket is elérte, a szélnek eresztett szerzetesek már soha többé nem tértek vissza ide. A rend hazai feloszlatása (1782) óta a remeteség falai sok mindent láttak. A XX. század során vadromantikussá romlott épületekben még művészfilmet is forgattak. Egy több évig tartó és idén december elején befejeződött felújításnak köszönhetően a szerzetesek hajdani lakhelye visszanyerte eredeti szépségét.

A közelmúltban kitűnő munka jött ki a nyomdából, a Corvina Kiadótól megszokott magas színvonalon, nagyméretű képekkel, gyönyörű reprodukciókkal. Ruzsa György egyetemi tanár ikon lexikonának első kiadása kis példányszámban jelent meg, és nagyon hamar elfogyott. A Corvina most ennek bővített változatát jelentette meg. A kiadványba bekerültek a híresebb ikonfestők életrajzai is, köztük például Rubljové és más nagy orosz festőké, Feofan Greké, Gyionyiszijé, továbbá a posztbizánci görög ikonfestészet olyan mestereié, mint Andreas Ritzos, Emmanuel Tzanesz vagy Emanuel Lambardosz, akik a velencei és a krétai ikonfestő-iskolához tartoztak.

Teremtésvédelem

Évekkel ezelőtt kaptam egy rajzot, amelyet a mai napig az irodám falán őrzök. A képen mindkét irányban sok-sok ember halad az úton, kezükben dobozok, csomagok, karácsonyfának való fenyő. Tipikus karácsony előtti pillanatkép, amelyet ha továbbgondolok, csak annyi változik, hogy egyre sűrűbb lesz a tömeg, és szinte tapinthatóvá válik az ingerültség, a feszültség.

Gazdasági szakemberek a keresztény értékek mellett

A Keresztény Értékmegőrző Egyesület (KÉRME) szervezésében konferenciát tartottak a gazdasági élet szereplői számára a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán november 29-én. A tanácskozáson – melyen részt vett Peter Turkson bíboros, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának elnöke is – hároméves cselekvési tervet fogadtak el. A Katolikus Munkaadók Szervezeteinek Nemzetközi Uniója (UNIAPAC) 1931-ben jött létre. Tagjai olyan vállalatvezetők és gazdasági szakemberek, akik az egyház szociális tanításának szellemében végzik tevékenységüket. Ez a szervezet 1962-ben ökumenikus alapokra helyezkedett, nevét Felelős Üzletemberek Nemzetközi Keresztény Uniójára változtatta, de az UNIAPAC rövidítést megtartotta. A konferencián az UNIAPAC Europe leköszönő elnöke, Burkhard Leffers a vállalati felelősségvállalás három eleme – az ember, a környezeti kérdések és a profit – mellett a lelkiség fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint hit nélkül egy üzleti vállalkozás sem létezhet.

Hogyan tudunk megbocsátani és bocsánatot nyerni? Erre a kérdésre ad választ A megbocsájtás könyvében Desmond Tutu, a Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán érsek és lánya, Mphoe Tutu. Könyvük talán az egyik leghitelesebb mű, amelyet ebben a témában valaha írtak, hiszen a szerzők tanúi és elszenvedői voltak az apartheidnek – annak, hogyan nyomta el Dél-Afrikában a fehér kisebbség a feketéket az élet minden területén.

Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején karácsony táján hosszú hideg éjszakák jártak szülőfalum lakóira, házaira, szérűskertjeire. Csak az istálló ajtaján szállt kifelé a pára, s a marhák reggeli kérődzése és a kisborjú ficánkolása zavarta meg a nagy csendet. No, meg édesapám, aki az itatáshoz készülődve a vödröket csörgetve kiballagott az istállóból, és a kerekes kúthoz ment vízért. Abban az időben vezetékes vízről álmodni sem mertünk volna.

Egy elfeledett klasszikus margójára

Rejtély, érthetetlen, hogy miért felejtették el ennyire itthon. Nemcsak az olvasók, de még az avatott irodalmárok is. Lényegében beszerezhetetlen különlegesség lett belőle; régi, kopott fedeles mesekönyv, amely az antikváriumok polcain is jó, ha évtizedenként egyszer felbukkan. Friedrich de la Motte Fouqué Undinéja 1920-ban jelent meg utoljára nálunk. Míg E. T. A. Hoffmann, Wilhelm Hauff, a Grimm testvérek, Andersen és a többi klasszikus mesélő művei különböző formában, fordításban és kivitelben folyamatos jelenlétükkel igazolták kikezdhetetlen állandóságukat, addig az állhatatos vízi tündér sokak által átvett-felhasznált „őstoposza” nálunk a nagy háborúk után – némi képzavarral élve – eltűnt a szennyesedő dunai habokban.