Közelkép

„És készítsetek számomra szentélyt, hogy közöttetek lakozzam” – áll a Mózes II. könyvéből vett idézet az 1859. szeptember 6-án felavatott, romantikus, bizánci-mór stílusú Dohány utcai nagyzsinagóga főbejárata felett, a jeruzsálemi templom Jakhint és Boázt jelképező két bronzoszlopára utaló hagymakupolás tornyok között. A német származású, kiváló bécsi építész, Ludwig Förster nem pusztán a közel-keleti templomokra utaló orientalista stílusjegyeket akarta Pest klasszicista házai közé varázsolni a XIX. század közepén.

Van az emlékezésnek számos formája, de mindegyik akkor igazi, ha egyazon benső érzés vezényli, amely összeköt korokat és távolságokat, s valamiként az esztétikumot érintő hármasság örömét is nyújtja: a szépségét, a jóságét és az igazságét.

A ferences rend pápai jóváhagyásának 800. évfordulója alkalmából két rangos tudományos munka látott napvilágot augusztus utolsó napjaiban. Medgyesy S. Norbert irodalomtörténész a XVIII. századi csíksomlyói ferences iskoladrámák művelődés- és lelkiségtörténeti hátterének és forrásainak a vizsgálatára vállalkozik, Soós Sándorné tudományos kutató, a szentendrei ferences gimnázium tanára pedig a rózsafüzér imádság történetét és a magyar irodalomra gyakorolt hatását mutatja be.

„…hajnalpírja van a voltnak” (Lászlóffy Aladár) Uros pannonhalmi apát 1226-ban, amikor kormányzása huszadik esztendejében számvetést készített, sokféle tevékenységéből két dolgot emelt ki: a leégett monostor épületegyüttesének csaknem befejezett újjáépítését és a monostor ügyeinek intézését, előmozdítását. Az újjáépítés eredményét akkor is, ma is csodálhatjuk. Erről (is) szól ez a kép: a kerengőt mutatja, annak az udvarát, a régi kertet, ahol annak idején a virágok mellett elsősorban gyógynövényeket termesztettek.

Az év legmelegebb napját a legmelegebb éjszaka követte. Álmatlanul forgolódtam. Nemcsak a meleg zavart, hanem a szomszédban nyaraló, frissen érettségizett ifjak is, akik éjjel egyig üvöltették a magnetofont, csupa olyan számmal, amelyekben a dob uralkodott.Néhány hete szigorlatra készülő tanítványom olvasmányjegyzékét tanulmányozva riadtan kérdeztem, mikor fogja mindezt elolvasni. Megnyugtatóan mosolygott: majd az interneten.

Német-lengyel nyilatkozat a hetvenedik évfordulón – A II. világháború kitörésének hetvenedik évfordulója (1939. szeptember 1.) alkalmából a német és lengyel püspöki konferencia augusztus 25-én közös nyilatkozatot adott ki, melyben a múlttal való őszinte számvetésre szólítanak fel. A püspökök elítélik a német háborús támadás bűntényét, de a későbbi évek kitelepítéseit is. Emlékeztetnek arra, hogy ezek az események összefüggenek egymással.

Az elmúlt hetekben került nyilvánosságra, hogy Magyarországon illegális, őssejtekkel való kezelést folytattak több kórházban. Noha szinte mindennap újabb és újabb részlet látott napvilágot, a nagyközönség számára mégsem egészen tiszta az ügy.

Nemcsak a magyar kereszténység, de hazánk történelmének is tragikus évfordulójára emlékezünk: a kommunista kormány hatvan évvel ezelőtt, 1949. szeptember 5-én önkényesen kiadott 1949/5. számú törvényerejű rendeletével fakultatívvá, azaz „szabadon választhatóvá” tette az elemi és középiskolákban mindaddig kötelező hitoktatást.