Római pillanat

Jegyzet

Sokszor eszembe jut mostanában a Giannicolo, amely Tasso, a költő tölgyfájának bilincsbe foglalt törzsét őrzi. Míg zöldellt a fa, az öregedő poéta gyakran üldögélt alatta, s töprengett a mulandóságról. Közelében gyerekcsapat zsivajgott, labdáztak (fociztak) afféle rongylabdával, s időnként orron találták a mozdulatlan költőt, aki addigra művében Jeruzsálemet felszabadította Bouillon Gottfried kereszteseivel, s angyalokat, démonokat röptetett a színen. Filippo Buono, a jó Fülöp atya (a Néri), amint nevezték, árváival, csavargóival labdázott a halmon. Tizenhét esztendős korától Róma polgára volt, a nép kedvence. Szürke, foltos reverendás pap, stílusában nemegyszer bohóc, mivel ezt mondogatta: Istennek, a hasonlíthatatlannak szeretetéből bohócruhát kell ölteni, minden emberi dolgot a feje tetejére állítani.

Emlékfák országszerte

 

Márfi Gyula veszprémi érsek egy Wadowicéből (Boldog II. János Pál pápa szülővárosából) származó tölgyfacsemetét ültetett el nemrég Veszprémben, a Szent György-kápolna kertjében. Országszerte több egyházmegyei székhelyen is ültettek fát az új boldog emlékére.

Fotó: Toldi Éva

Két méter szeretet, három adag cél?

Beszélgetés Barsi Balázs ferences szerzetessel

A madarak és fák napja (május 10.) alkalmából országszerte, sőt az egész Kárpát-medencében számos rendezvényt tartottak. Ezek sorába illeszkedett Barsi Balázs ferences hittudós, sümegi házfőnök Csíksomlyón tartott előadása, amelyben a teremtett világ, a természetvédelem keresztény szempontjait ismertette. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

 


– Negyvenöt perces előadásában Assisi Szent Ferenc természetszeretetéről és annak a mai emberhez szóló üzenetéről szólt. Milyen elvi és gyakorlati szempontokkal világíthatjuk meg ezt a témát?

– Mindenekelőtt pontosítanunk kell a fogalmat. A természet szeretete kifejezést mindenki ismeri – a teremtés szeretete kifejezést viszont nem szoktuk használni, pedig Szent Ferenc lelkiségében ez utóbbi a hangsúlyos. A latin és a magyar nyelvben is két-két szó jelöli a világmindenséget. Az egyik a creatura (kreatúra), a teremtés: ez azt jelenti, hogy az Úristen a semmiből alkotta meg a világot. A másik szó a natura, vagyis a természet – ez pedig azt jelenti, hogy a teremtett világnak megvannak a maga határozott tulajdonságai. Pontosan meghatározható, hogy mi a természetük az állatoknak, illetve a növényeknek. A teremtés filozófiai-vallási fogalom, a természet pedig természettudományos.

– Ez utóbbi szóról általában a komor iskolai matematika nagydolgozatok jutnak eszünkbe…

– A természettudományok a matematikával leírható igazságokat kutatják: a fizika, a kémia, a biológia leírható képletekkel. E tudományok az utóbbi száz-százötven év során már-már felfoghatatlan fejlődésnek indultak. És ezekre a tudományokra épül mai technikai társadalmunk, az egész civilizáció: a mosógéptől a rádión keresztül a mobiltelefonig és a műholdakig minden. A mai ember megszédült a találmányaitól; úgy látszik, nem voltunk kellően érettek a saját találmányainkra. A sokféle géptől körülvéve sokan abba az önáltatásba esnek, hogy úgy gondolják: az életünk minden kérdése megoldódott. Egy általános iskolai osztálytársam, aki ateistának vallotta magát, régen azt mondta: egy szép napon a tudomány majd minden létező kérdést megold. Minden betegség gyógyítható lesz, sőt az öregedés is megállíthatóvá válik. Milyen elképesztő naivitás ez!

– Ez tehát a tudományosság egyik nagy területe – a másik pedig a filozófia és a vallás?

– Úgy van. E két tudomány nem a dolgok természetével foglalkozik: nem a világmindenség szerkezetével vagy a csapadék keletkezésével. Éppen ezért a hatnapos teremtéstörténettel a Szentírás nem tudományos elméletet kíván teremteni, hanem „csupán” egy létfontosságú üzenetet közvetít: minden Istentől ered!

– Ha a filozófia nem a dolgok természetével foglalkozik, akkor valójában mire összpontosít?

– A dolgok egyetlen, méghozzá legmegdöbbentőbb tulajdonsága érdekli: az a tény, hogy a dolgok vannak, léteznek. Az a messzire vezető talány, hogy miért van a mindenség. Miért nem a semmi az úr? Ez a legizgalmasabb kérdés. Egy ideig persze mellőzhető, elhanyagolható – de csak addig, amíg az ember nem kerül közvetlen életveszélybe, például nem keveredik súlyos közlekedési balesetbe. Lehet hosszú éveken át kényelmesen, a teremtés titkával nem törődve élni: wellness-hétvégékre járni, dorbézolni, vagy csak úgy eseménytelenül, átlagosan élni. Ám arra az emberre, aki túlél egy szívinfarktust, hirtelen ráomlanak a nagy, végső kérdések: mi végre ez az egész? Ki vagyok én? Miért vagyok a világon? Mi lesz velem? Hogyan viszonyulok a teremtéshez? Ki volt a hibás? Ki a felelős? Kinek a hangja szól a lelkiismeretemben? Mindezek a kérdések egy döbbenetes felismeréshez vezetnek: a felelősség, a szabadság, az ok vagy a cél nem anyag. Nincs két méter szeretet, nincs öt kiló felelősség és három adag cél! E fogalmak ugyanis túlmutatnak az anyagon, annak határain túl léteznek, következésképpen kimondhatjuk, hogy az ember lelkében létezik egy túlvilág. A madarak és fák napján efféle kérdésekről is elmélkedhetünk – ám mi most az egész kérdéskörbe éppen csak szerényen belekóstoltunk.

(A teljes előadás meghallgatható a világhálón, a http://csiksomlyo.ro/category/somlyo/ ferences-ora honlapon.)

fotó: Cser

Ósdi keresztények?

Világ-nézet katolikus szemmel

Ne tévesszük szem elől, hogy amikor a nyugati sajtó szocialista, liberális és zöld irányzatú lapjai új alaptörvényünket támadják, jellemző módon keresztény alapértékeket, történelmi gyökereinket igyekeznek nevetségessé tenni. Nem csupán a magyar kormányt bírálják, hanem minket személy szerint is, akik számára a keresztény igazságok nem elavult mítoszok, hanem életelvek.

 Miután Orbán Viktor miniszterelnök május 5-én Berlinben Angela Merkel szövetségi kancellárral együtt megállapította, hogy a két ország között rendezettek a kapcsolatok, a német sajtó figyelme ismét felénk fordult.

Az igazi oktatáspolitika: a hivatás ébresztése

A Gondviselő minden közösség, minden nemzet számára éppen elegendő autószerelőt, orvost, papot, kereskedőt és politikust küld. Éppen annyi gyermeknek van kedve és tehetsége (hivatása) minden munkára, ahányra szükség van (persze alkalmasság híján a kedv kevés, de arról is bőven lehet tapasztalatunk, hogy milyen azokkal találkozni, akik kedv híján végzik munkájukat). Nincs fölösleges ember, és nincs fölösleges munka; Istennek mindenkivel van terve, a közösségben mindenkinek van hasznos helye. A kedv ébreszthető és elnyomható, a tehetség kibontakoztatható és elherdálható. Ez az oktatáspolitika igazi felelőssége: mer-e bátran hagyatkozni a gyermekeinkben meglévő kincsre, felkelti-e az érdeklődést a világ dolgai iránt, nyit-e teret a tehetségek előtt, és bátorítja-e őket arra, hogy merjék követni a szívükbe írt vágyat.

„A telhetetlen bírvágyról”

Rerum Novarum: százhúsz év után is tanulságos

XIII. Leó pápa 1891. május 15-én tette közzé enciklikáját, amelyet azóta a katolicizmus „közéleti kiáltványaként” tartanak számon. A körlevél az újkori kapitalizmus kritikájának alapvető dokumentuma. Korát messze megelőző szemlélettel és tartalommal fejtette ki álláspontját a társadalmi igazságosságról, különösen az ipari forradalom okozta és a nemzetközi munkásmozgalom kialakulását kísérő problémákkal kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak joga van megítélni az erkölcsi kérdésekkel összefüggő társadalmi fejleményeket, és választ keresett arra, miként lehetne kiiktatni az osztályharcot a társadalomból. Bár kora konzervatív katolikusai túlzottan haladónak tartották az enciklikát, és nem örültek neki, XIII. Leó kijelentette: „A hallgatás kötelességünk megsértése lenne.”

Iskolában térítenek a katolikusok?

Az elmúlt napokban több médiumban is megjelentek felháborodott írások arról, hogy a történelmi egyházak több településen önkormányzati iskolákat akarnak átvenni, és ezzel megszűnik az ideológiailag semleges oktatás lehetősége. Olyan esetekről is tudósítottak a lapok, amikor az iskola új fenntartója kérdőívet adott a pedagógusok vagy az iskolába járó gyerekek szüleinek kezébe, és az egyházhoz való viszonyukról érdeklődött. Érdemes e hírek hátterét megvilágítani.

Azt talán mindenki tudja, hogy az ország önkormányzatainak jelentős része az elmúlt évek során jelentős mértékben eladósodott. Azt már talán kevesebben tudják, hogy az önkormányzati iskolák fenntartása az államtól kapott normatívából, illetve a helyi önkormányzatok által nyújtott működési támogatásból tevődik össze. Az állami normatíva összege évről évre csökken: míg tíz évvel ezelőtt még a költségek hetvenöt-nyolcvan százalékát tette ki, ma már csupán alig a felét. Ez érthetővé teszi, hogy az amúgy is eladósodott önkormányzatok néhány esetben szívesen szabadulnának a sok pénzt felemésztő iskoláiktól.

Egyház és energia

Gazdasági társulások a hatékonyabb működésért

A Servitor Pro Multis Kft. május 6-án megtartotta első energetikai konferenciáját. Mint arról lapunkban korábban már beszámoltunk, a kft. négy férfi szerzetesrend (a bencések, a ferencesek, a jezsuiták és a piaristák) és a Portus Buda Group Zrt. közös vállalkozásaként született, abból a célból, hogy a rendek össze tudják hangolni gazdasági tevékenységeiket. A megalakulás óta több projektet útnak indítottak, és más egyházi szervezetek is csatlakoztak a kft. által szervezett társulásokhoz. Terveik között biztosítási és kommunikációs projekt (internet- és telefonszolgáltatás), készülékek beszerzése és szervizeltetése, ajánlólista és webshop létrehozása is szerepel.

Magyar Kurír - Új Ember
Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.