Novellákat szeretne írni, vallja Szakonyi Károly, aki a napokban ünnepli nyolcvanadik születésnapját. De készülőben egy újabb kisregénye: „Régóta gondolok arra, hogy meg kellene örökítenem mindazt, amit megéltem, minden veszélyt, szörnyűséget és örömet, minden jót és rosszat; hátha érdekel másokat is.”
„Tátika a pajta előtt”. Elmer István cikket szíven ütött, mert átéltük az iszapkatasztrófát. Veszprémben, a Fáskert utca 21.-ben olvastam a riportot.
A rendszerváltás óta egyre több visszaemlékezést olvashatunk, amelyek a szocializmus idején meghurcoltak hányattatásait mesélik el. Sokakat közülük az egész ország ismer. De vannak olyanok is, akiknek sorsáról – bár mindannyiunknak ismerni kellene – eddig csak ismerőseik tudhattak. Közéjük tartozik Balogh István tábori lelkész is, akinek életéről Prevozné Balogh Irén és Rostás Gábor írt könyvet Számon tartva címmel.
– Megölted a srácot, John. Ki kell gondolnod, mi legyen – mondta Buldog tárgyilagosan, miközben végiggurultunk a Stranden. Buldog nagykutya volt az East Enden, és igencsak jártas az ilyen dolgokban.
Elsős gimnazista voltam 1956 őszén. Régi értelmiségi családban növekedtem, s szegények voltunk, mint az egész ország. Mégis szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen sem nagyszüleimet, sem minket nem telepítettek ki, apámat sem tartóztatták le, s csupán egyetlen évig volt munkanélküli.
Ahogy múlik az idő, lassan elhagynak minket a szemtanúk. De ha velünk vannak is, valljuk be: nekik is romlik az emlékezetük. Mindegyikük másra és másként emlékszik. Szeretnénk világosan látni, mi történt 1956-ban, de nincs, akitől tiszta képet kapnánk.
Ötvenöt év nagy idő. Egyesek szándékosan felejtettek, míg mások soha nem tudtak. Mivel az ‘56-os eseményeket átélők felett is igencsak halad a kor, nem árt(ana) tudatosítani a harmadik évezred fiataljainak körében, milyen napokat élt meg akkor e nemzet.
Felnőtt az a nemzedék, amelynek tagjai a rendszerváltás idején születtek. Ők azok, akiknek szerencsére a november 7-i iskolai ünnepségekről már semmilyen tapasztalatuk nincs. És ők azok, akik számára 1956 októbere nem elhallgatott történelem vagy csak suttogva elbeszélt titok.