Várjuk olyan olvasóink jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának az Új Ember sajtóapostoli munkájához. Több évtizedes tapasztalatunk, hogy a katolikus sajtó terjesztése, kiadványaink, szóróanyagaink eljuttatása régi és reménybeli új olvasóinkhoz a papság munkáját segítve, a hívek közreműködésével valósulhat meg a leginkább.
Csíksomlyó – elég e szó, hogy mindenki a híres erdélyi ferences zarándokhelyre gondoljon, ahol a vallás és a nemzeti eszme összefűződik az évről évre ismétlődő pünkösdi zarándoklat idején a mintegy félmillió részvevő lelkében.
Néhány éve vonatok is indulnak, a „lelki megújulásunkért, összetartozásunkért” gondolat jegyében. A Misszió Tours az egyik legismertebb olyan utazási iroda, amely a hívő katolikusok százait viszi idén is Erdélybe.
A budapesti Párbeszéd Háza, mely a VIII. kerület megújuló Palota-negyedében, egyetemi központokhoz közel, a Horánszky utcában található, április 14-én táncházzal, a ház történetét ismertető képes előadással, az épület körbejárásával- bemutatásával és más programokkal ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Az önfeledt táncmulatság jól jellemezte a ház stílusát, célkitűzéseit. A jezsuita rend kulturális-spirituális találkozóhelyként működteti az épületegyüttest, ahová sokak számára vonzó lehetőség belépni. Itt a legkülönfélébb érdeklődésű emberek jól érezhetik magukat, és magától értetődő, hogy szóba elegyedünk egymással.
Műemlék kategóriában a zebegényi templom homlokzat felújítása nyerte el az Év Homlokzata 2011 díjat – adták hírül nemrég.
Ha összeállítanánk Magyarország legszebb, legérdekesebb és tárgyi vagy eszmei szempontból legértékesebb egyházi épületeinek „rangsorát”, a festői Duna-parti település központjában álló szerény Havas Boldogasszony-templom bizonyára előkelő helyet foglalhatna el a listán.
Nincs módomban eldönteni, léteznek-e a valóságban a kötet riportjaiban megszólaló személyek. Ha igen, az író ezúttal lejegyzővé lépteti vissza magát. A kötet így is remek. Ellenkező esetben zseniális írói fikcióval van dolgunk. Mindjárt héttel, plusz a kocsmai, illetve a Megértés Nyugdíjas Klub tagjainak tulajdonított anekdoták. Riporterként Podmaniczky elsőrangú módon igazodik a beszédszerűséghez. Ha ellenben a Balatoni világok mégis az író Podmaniczky alkotása, úgy bravúrosan él a karakterteremtés fogásaival.
A levelezőprogramok hetenkénti használatától lassan, de biztosan jutottam el odáig, hogy naponta tájékozódjak onnan, amit úgy hívunk: világháló. Nem értelmiségi sznobizmus mondatja velem, de bizton állíthatom, tudnék élni nélküle. Kár lenne azonban tagadnom, hogy ha már előtte ülök, csábításának nehéz ellentmondanom. Mert nemcsak abban az értelemben háló az internet, hogy a segítségével bármilyen információt kihalászhatunk, hanem az is igaz rá, hogy könnyű belegabalyodni.
Unom a sok jóslatot, amely állandóan a világ veszélyes állapotával foglalkozik egymásnak ellentmondó híresztelésekben. A bizonytalanság úgy vette át a hatalmat, hogy az ember azt érzi: nincs már biztos pont. A nagy (ál)elgondolások, -szándékok ekként nyomják el a (nemes) kisebbeket: tenyérnyi helyet sem engednek, miközben a vészhelyzetet szélsőségesen kiáltják a világ szemébe.
Az ördögtől való borzalom, netán az életünket megkönnyítő-gazdagító áldás? A kérdés e megfogalmazása eltúlzottnak tűnik – ám tény, hogy jól nevelt egyházi társaságokban rendszeresen elhangzik: „a televízióban nincsenek értékes műsorok, csak a sok szemetet öntik ránk”, a jelenlévők pedig komoly ábrázattal bólogatnak, hogy bizony, bizony, ez a bűnös kereskedelmi világ… S ugyanígy a nem vallási témájú rádióadásokra és sajtótermékekre is szívesen kiabálunk kígyót-békát…