A Dunakanyar büszkesége

A Kós Károly nevével fémjelzett, de Györgyi Dénes és Jánszky Béla ízlésvilágát is őrző, szecessziós és art deco szentély a századforduló páratlanul izgalmas – vallási vonatkozások tekintetében viszont meglehetősen szegényes – korszakának ritka termése. Hasonló jelentőségű, egységes építészeti-képzőművészeti koncepciót tükröző magyar alkotás a XX. század hajnaláról talán csak Lechner Ödön pozsonyi kék temploma. Persze ha a részleteket nézzük, mindenképpen e kuriózumok közé tartozik az egykori lipótmezei elmegyógyintézet kápolnája a Róth Miksa műhelyéből kikerült stílusbravúr ablakaival, illetve a pestszenterzsébeti főplébánia-templom is, melynek drapériaszerű, mindent betöltő, szín- és formaorgiás falképei – az imént említett ablakok terveit is jegyző – Nagy Sándor utolsó, „késő szecessziós” munkái.



De visszatérve heti jó hírünkre… Műemlék-renoválással kapcsolatos kitüntetésre aligha lehetett volna méltóbbat találni az idei zebegényi díjazottnál. A felújítás során ugyanis nem egyszerűen felfrissítették az épület külsejét; a templom homlokzata e beavatkozással nyerte el „eszményi” formáját. „Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy az eredeti Kós-díszek is a helyükre kerültek. A vakolat kikaparása és lefestése által valójában térbeli kiemelést értünk el, amivel a kereszt, a stilizált galambok és a Szűz Mária-felirat is jól látható. Pont, ahogy azt Kós Károly száz esztendővel ezelőtt elképzelte” – nyilatkozta még 2010-ben a munkálatokat vezető Csóka Árpád építészmérnök.