Bélyeget gyűjtöttem. / Papa hozott egyszer egy kilót. / Azóta nem gyűjtök bélyeget (Siv Widerberg). Egy elkötelezett gyűjtőnek persze nem venné el a kedvét egy kilónyi ajándék bélyeg, sőt! A filatéliával foglalkozók szerint több évtizedre van szüksége annak, aki a magyar bélyegtörténetet átfogóan bemutató kollekciót szeretné összegyűjteni. És akkor a világ más országaiban kibocsátott darabokról nem is szóltunk…
Több mint harminc intézményből nyolcvannyolc középiskolás diák vehette át az idén alapított Morus-díjat. Az új elismerést azok a végzős fiatalok kaphatják, akik nemcsak jó tanulmányi eredményeikkel emelkednek ki társaik közül, hanem szívesen, aktívan és felelősen részt vesznek közösségi tevékenységekben, nyitottak a közéletiségre, kiemelkedően sokat tettek az iskola hallgatói közéletéért és elkötelezett keresztények.
Az evangélikus püspökök meghívására a Déli Evangélikus Egyházkerület székházában június 11-én találkoztak a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Állandó Tanácsának tagjai, valamint a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház püspökei. Áttekintették egyházuk belső életének és társadalmi szolgálatuknak időszerű kérdéseit.
Az 1877-ben elhunyt angol író, Henry Drummond írta, hogy az előzékenység a szeretet arcán meghatározó vonás, erény és – kis dolgokban jelentkezik. A szeretet azt is jelenti, hogy tiszteljük a másikat. A barátságosság, figyelmesség a tapintat régen a jólneveltség jelzői voltak. Manapság ritka, ha egy-két fiatal a metrón, a vonaton, vagy az autóbuszon az ülőhelyét felkínálja a közelében kapaszkodó idős hölgynek, férfinak. Széttagolódó életkorok, elkülönítő „ítéletek” – mondja a szociológus, aki a magatartások figyelője: a fiatalok nemzedéke neveletlen, a felnőttek modortalanok, az idősek pedig panaszkodnak, kritizálnak, siránkoznak.
Egy középkorban játszódó történet szerint egy vándor útja kőfejtőn vezetett át. Rengetegen dolgoztak ott izzadtan, porosan, keserű arccal. Odalépett egyikükhöz, és megkérdezte: – Mit csinálsz? Az így felelt: – Nem látod?! Követ török. Egy másik ezt mondta: – Pénzt keresek, hogy eltartsam a családomat. Látott azonban közöttük egy ragyogó, derűs arcú munkást is. Őt is megkérdezte, mit csinál. A válasz így hangzott: – Katedrálist építek.
Hogyan hihetnénk valamiben, ami láthatatlan? Ha van Isten, vajon miért engedi a szenvedést? Miért követett el az egyház oly sok igazságtalanságot? Hogyhogy csak egy igaz vallás létezik? Ezek és hasonló kérdések merülnek föl a kételkedőkben, s könyvében Timothy Keller New York-i lelkész igyekszik választ adni, meggyőző érveket felsorakoztatva Isten mellett. A szerző megemlíti, hogy olykor a hívő lelkekben is felmerül a kétely, ezért már a bevezetőben felhívja a hívő és szkeptikus olvasók figyelmét, hogy célszerű mindig az őszinteségre törekedni, akkor tán könnyebb megérteni saját kételyeink természetét.
„…már sokan megkísérelték rendben elbeszélni”, mi is történik a szentmisén. Mi újat mondhat még egy szerző ebben a témában? Például Timothy Radcliffe domonkos szerzetes, aki Canterbury érsekének felkérésére írta meg könyvét a katolikus liturgiáról. Miért járjunk misére? című munkája előre sejteti írója szándékát: megindokolja, miért is kell a híveknek minden vasárnap az oltár előtt összegyűlniük.
A budapesti Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont hetedikes diákjai osztálykirándulásukon a Felvidéket járták be. A Felvidék leghíresebb temploma, a kassai Szent Erzsébet- dóm (képünkön) a felebaráti szeretet magyar szentjének alakját őrzi, aki határokat átívelő szeretettel fordult mindenki felé. A szent nő szellemi örökségét követtük nyomon, amikor a bátkai magyar iskolások számára játékokat vittünk, hogy ők is anyanyelvükön tudják építeni a köztük lévő közösséget. A bányavárosok bebarangolásával a másokért végzett értelmes munka eredményét csodálhattuk meg. Lőcsén a városháza körbejárásakor a felelős társadalmi kapcsolatok kialakításáról beszélgettünk. A Magas-Tátrában, Ótátrafüreden pedig a teremtett világ gyönyörűsége töltött el mindannyiunkat hálával az Úristen iránt. Köszönjük az együtt töltött időt!
G. N.