Nem azért kell tájékozódnunk a nyugati országok egyházi életéről, mert mi magunk nem vagyunk elég találékonyak, vagy mert utánozni akarjuk őket, hanem azért, mert míg nálunk 1946-ban betiltották az egyházi egyesületeket, mozgalmakat, addig Nyugat-Európában ezekben az években is új kezdeményezések születtek.
A vágy nem játék. A szív szólistái gémberedetten feszengnek. A holdtölte emlékét idézik a kert letarolt fűcsomói, az álmok, de benned él a vágy a holnapra. Este Isten ajándéka feszül a húrokon, de reggel már a tegnap ősköde szitál a levegőben. Szerelemszagú az élet, a könny, a pillepihegés. Az egész bolygó. Jó volna leülni láblógatva e sárgolyóra, s kívül rekeszteni minden bánatot, hogy befelé és felfelé hallgatózzunk, hogy észrevegyük az erőt adó és sokszorozó szeretet-világot. Az Istenhez emelőt. Vágyjuk a békét a szívben, várjuk a szót a szájra, vagy éppen hallgatásba burkolózunk. Ekkor talán megértenénk, mit, s miért így, miért Isten. Rád és rám, közelre és távolra.
Van még jó hírünk
Kolozsvár lesz Európa ifjúsági fővárosa 2015-ben – jelentette be az Európai Ifjúsági Fórum (European Youth Forum). A címre tizenkét város pályázott, a döntőbe négyen kerültek be, az erdélyi város mellett Ivanovo (Oroszország), Vilnius (Litvánia) és Várna (Bulgária).
Teremtésvédelem
Advent első vasárnapja van, valami újnak a kezdete. Karácsonyig a várakozás, az elmélyülés időszaka vár ránk, és egyben átlépünk a meteorológiai tél kapuján is. Hogy mit látunk előre, és mit nem, azt a jövő dönti el. Megalapozott vagy akár csak bulvár szintű jóslatok alapján sokan már ilyenkor tájékozódni próbálnak afelől, hogy milyen is lesz a tél. A népi regula azt tartja: „Ha Katalin locsog, akkor karácsony kopog.” De vajon meg tudjuk-e mondani, valóban így lesz-e? Mennyivel előre lehet meghatározni az időjárás alakulását? Hol vannak az előrejelzés határai?
Szigorúan véve a kiindulási alap az, hogy a légkör matematikai értelemben kaotikus rendszer, amely jövőbeli tulajdonságainak előjelezhetősége szempontjából nagyon érzékeny a kezdeti értékekben megtalálható pontatlanságokra. Ez annyit jelent, hogy még a viszonylag jó lefedettségű magyarországi meteorológiai állomáshálózat adatainak mennyisége és pontossága sem elegendő ahhoz, hogy akár csak két hétre előre nagy biztonsággal megmondhassuk, milyen lesz az időjárás egy adott napon.
Új egyházi évet kezdünk, nemsokára vége a naptári évnek is, ráadásul mi, katolikusok nemrég a hit évébe is beléptünk. Megannyi lehetőségünk van tehát a határhúzásra, hogy elszakadjunk megszokott, rögzült hibáinktól, és végre tegyünk valamit azért, hogy jobbak legyünk. De mennyi határhúzásra van szükségünk, hogy tényleg változtassunk, mennyi fogadkozásra, hogy tartós eredménye legyen?
A „világ” is egyre jobban szereti az adventet. Hangulatot látnak benne, sejtelmes varázst, színes gyertyákat a fenyőkoszorún, a karácsonyvárás intimitását egy kandallós szobában. Adventi koncert lesz a sportcsarnokban, fogyókúra otthon és sorban állás a kreatív hobbibolt pénztáránál. Néri Szent Fülöpre gondolok, aki élete vége felé folyamatosan azt kérdezte: mikor kezdünk el végre jót tenni?
Könyvespolcra
Amikor 2005-ben Joseph Ratzingert választották pápává, „személyében a katolikus egyház legjelentősebb teológusa lett Szent Péter utódja”. Így kezdi Christoph Schönborn bíboros XVI. Benedek Isten velünk van mindennap című könyvének előszavát. Azzal, hogy a Hittani Kongregáció prefektusa a katolikus egyház feje lett – teszi hozzá a bécsi érsek –, a hit hirdetése vált első számú feladatává. Eközben azonban a teológus sem húzódott hátra, csak a világ nagy kérdéseire irányuló figyelmét ettől kezdve még nagyobb lelkipásztori odaadásnak kellett jellemeznie.
Jókai Anna nyolcvanéves
Barátai, pályatársai, tisztelői köszöntötték Jókai Annát nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Erdő Péter bíboros is méltatta az alkotót. „Azt hiszem, hogy az a nagy az írókban, költőkben, hogy saját gazdagságukat, színeiket, felismeréseiket tovább tudják adni” – fogalmazott az MKPK elnöke, majd hozzátette: „A magyar kultúra hálás lehet, amiért olyan írót kapott, mint Jókai Anna.”
Parallax – nézetek kora
A modern társadalmat individualista világnak látjuk, ahol a gondolkodás és cselekvés középpontjában az ember, az emberről mint egyénről való gondolkodás áll. Ez az emberközpontú gondolkodás nem olyan régi a történelemben, és nem is jellemző minden kontinens kultúrájára. De a világ gazdagabbik fele az elmúlt száz, kétszáz évben egyre inkább ebben az irányban fejlődött. Olyannyira, hogy a társadalomkutatók mind erőteljesebben vetették fel a kérdést: mi szervezi az embereket közösséggé, társadalommá. Mi tartja össze őket? A válaszok sokfélék, s a róluk való elmélkedés ma is haszonnal járhat.