Már unokáink hiteleznek nekünk
Teremtésvédelem
Advent harmadik vasárnapja az öröm napja. Örvendjünk! Harmatozzatok, egek! Készítsük az Úr útját, és örvendjünk! Van miért, hiszen biztos alapokra építünk, ha ezt tesszük. Andorka Rudolf szavaival élve azok a normák, amelyeknek nincsen transzcendens alapjuk, gyenge lábakon állnak.
A hagyomány csupán néhány olyan alapvető normát ismer, amelyeknek nincs gondjuk a talpon maradással: ilyenek – a teljesség igénye nélkül – Lao-ce, Buddha és Mohamed tanításai keleten, vagy akár a quiché-mayák szent könyvének (Popol Vuh) tanításai Kukulcánról (a tolték Quetzalcoatlról) az amerikai kontinensen.
Szerencsére nekünk sem kell keresgélnünk, hiszen ott van a kezünkben a Biblia. Az Ószövetség adta a tízparancsolatot, s az Újszövetségben (Máté evangéliumában) a hegyi beszédet megnyitó szövegrész a „nyolc boldogságot”, amelynek szilárd alapjára helyezhetők volnának jelen világunk szabály- és normarendszerei. A teremtett világ védelmének egyik alapüzenete a következő jövendölés, boldogságmondás: „Boldogok a szelídek, mert ők bírják majd a Földet.” Ugyan hogyan is gondolhatnánk másként, hogy képesek lennénk birtokolni a Földet, ha nem vagyunk szeretetadóan szelídek és szeretetre méltók?