Közelkép

Világ-nézet katolikus szemmel

A hetvenes évek végén cigány házaspár költözött a házfelügyelői lakásba belvárosi házunkban. Senkinek sem jutott eszébe miattuk tiltakozni. A hétvégi ebédre mindig összegyűlt náluk a tágabb család, hangos volt tőlük az udvar. A sötét földszinti lakásból vidámság terjedt szét az ötemeletes házban… Ők hangosabban ünnepelnek, mint sokszor elhangzik. Arról kevesebb szó esik, hogy sok „nem cigány” miként zavarja, esetleg keseríti meg a környezetében élők mindennapjait.
Ez az emlék azért jutott eszembe, mert a Mátra közelében, egy aprócska település cigánysorán készített riportom után az ott lakók többször felhívtak segítséget kérve.

Budapest új vezetése – a választási kampányban tett ígéreteinek megfelelően – igyekszik rendet teremteni a városban. Például sok vitával kísérve igyekszik a hajléktalanokat kiszorítani a nagyobb aluljárókból. Ennek eredményeként valóban kevesebb ember lakik „életvitelszerűen” a némi védelmet nyújtó helyeken, ám a hideg napokon most sok közülük üzletek bejárataihoz, ablakzugaiba húzódva, emberhez így sem méltó módon tengődik. A vezetés döntött arról is, hogy az aluljárókban és a buszmegállókban tilos a dohányzás. Ezt annak ellenére támogatom, hogy sajnos magam is dohányos vagyok. Valahol el kell kezdeni a rendrakást.

Tatabányán az utóbbi hónapokban – bízvást mondható – egyre vonzóbbá váló közösségi élettér kezd kialakulni az önrész mellett jelentős uniós és állami forrásokból megújított városközponti területen, a tavaly avatott Árpád-szobor terén. Legújabban példaértékűnek mondható utcakiállítás nyílt itt helytörténeti fotókból: olyan felvételeket állítottak ki, amelyek azt dokumentálják, hogyan változott egy-egy településrész, városnegyed vagy esetleg csupán egyetlen utcasarok arculata az utóbbi harminc, hetven, száz év alatt. Az érdeklődők – legyenek bár helybéliek vagy a városban csupán átmenetileg tartózkodók – érdekes időutazásnak lehetnek tanúi, ha végignézik a tárlat képeit.

A kecskeméti önkormányzat egy új épületet bocsátott a Rév Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat rendelkezésére. A munkatársak mostantól igazán korszerű körülmények között foglalkozhatnak a segítségre szorulókkal.

Zaklatott, túlbonyolított korunk számos csapdát tartogat, amelyeket saját erőből nem mindenki képes elkerülni. Egyre több a szenvedélybeteg és a pszichiátriai beteg. Szükséges számukra a kapaszkodó, a szakmai segítség, de nélkülözhetetlen a felsőbb segítség, az isteni kegyelem is.

Az újevangelizáció útjai

„Égni kell annak, aki gyújtani akar” – hangzott ifjúkorom egyik jellegzetes rock dala, s ez a nagy igazság az evangelizációra is érvényes. Tanúságtevő keresztény csak abból lesz, akiben túlcsordul Isten szeretetének tapasztalata a Szentlélekben. Jézus arról beszél, hogy jövetelének célja: „tüzet hozni a földre”, s alig várja, hogy ez a tűz fellobbanjon – a langyos hívőt azonban „kiveti szájából”. Tüzesnek lenni hosszú távon nem valami állandó érzelmi felhangoltságot jelent, hanem tudatosságot és mindenekelőtt a saját megtérésünket teljessé tevő elszántságot.

A hét kérdése

Tudatos és környezetbarát életmód Murakeresztúr és Fityeház háztartásaiban címmel egy rendezvénysorozat létrehozására nyert európai uniós támogatást a murakeresztúri plébánia. Polgár Róbert plébánost, a projekt menedzserét arról kérdeztük, miért indul egy egyházközség olyan pályázaton, amely látszólag nem tartozik a feladatai közé.

– Azért, mert ennek a projektnek közösségformáló ereje lehet. Azokkal, akik misére járnak, naponta vagy legalább hétről hétre találkozom. De valahogyan azokat is el kell érni és meg kell szólítani, akik nem jönnek be a templomba. Mivel ezekkel az emberekkel nincs napi kapcsolatunk, nem is tudják, hogy mivel foglalkozunk, s mi az, amit az egyház kínálni tud nekik.

Világ-nézet katolikus szemmel

A néma lélektől megszállt fiú apjának könnyek között tett vallomása egyike a számomra legtöbbet mondó evangéliumi mondatoknak. Most sem tudnám jobban összefoglalni a francia katolikus sajtószövetség Annecyben megrendezett tanulmányi napjainak végkövetkeztetését.

Van-e jövője a keresztény sajtónak? Amennyiben képes lesz tudomásul venni, hogy a társadalmi és erkölcsi válságban minden megkérdőjeleződik, akkor van – állapították meg. Mert ma már semmi sem magától értetődő, sem a keresztény hit, sem a világi értékek.

A Duna Plaza bejáratánál találkozunk.

Nem mintha Dancs Péter plázajáró ember volna. A közelben dolgozik, ezt találtuk azonosítható pontnak. Milyen volt a mai napod? – kérdem tőle. Délután öt óra, erőlködik ugyan a világosság, de február elején ilyenkor már leereszkedik a sötétség. A Váci úti lámpáknál meglódulnak az autósorok, zúg körülöttünk az élet.

Átlagos, intézi el Péter. Munkájáról nemigen beszél, sőt, egyáltalán nem, értem, nemigen avathat be minket. De nem is ez érdekel. Péterrel más hozott össze minket. Azért annyit megkérdezhetek tőle: szereti-e, amit csinál?

„Mást is el tudnék képzelni. Inkább lennék autószerelő vagy műszerész.” Hát miért nem? Fiatalember, abban a korban van, amikor még választhat az ember. „Összehozható, de el kellene végezni hozzá valamit. Tervbe vettem, de még nem készültem föl rá lelkileg.” Pedig Péter lelkileg – hogy ezt a kifejezést használjam – klassz, erőteljes fiú.