Közelkép

Az új evangelizáció útjai

A belga főváros nevét naponta halljuk a hírekben, de sokan talán már nem is emlékeznek arra, hogy egy évvel Budapest előtt az Európai Unió fővárosa is városmissziónak adott otthont. Igen, ott is élnek keresztények lángoló hittel, tanúságtevő szeretettel! Most egy olyan kezdeményezést idézünk fel a brüsszeli misszió eseményei közül, amely számunkra is ösztönzést jelenthet. Az imaestet, amelynek középpontjában a tanúságtétel és a betegekért végzett imádság állt, a belvárosi Szent Mihály-plébániatemplomban tartották.

Elmélet vagy élet

Nekünk aztán volt mindenféle: Sindey, Barbie, Steffi, meg a román árusoktól a bolt előtti téren kapható változat is. Ha a velem egykorú Brigi unokatesómmal találkoztunk, mást sem csináltunk, csak naphosszat barbiztunk. Szombatonként minden barbis cuccunkat hátizsákba pakoltuk, és átbuszoztunk egymáshoz a szomszéd faluba. Hol én mentem, hol meg ő jött. Nem volt nekünk giccses, rózsaszín babaházunk, sem pedig színes-szagos babaruhatárunk. Csak leültünk a földre, és székecskéket-ágyacskákat farigcsáltunk különféle papírdobozokból, ruhának pedig anya varrószobájából csentünk ilyen-olyan rongyokat, anyagokat.

Naponta jelennek meg olyan publikációk – többek között az Új Ember kiadásában is –, amelyek a Rákosi és Kádár nevével fémjelzett diktatúra titkosszolgálatának működéséről rántják le a leplet. Ám ahhoz, hogy megfelelő színvonalú művek születhessenek, szükség van egy olyan háttérintézményre, amely nemcsak őrzi a dokumentumokat, hanem segíti is a kutatók munkáját. Kónyáné Kutrucz Katalint, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettesét a levéltár működésének kulisszatitkairól kérdeztük.

A szocializmus időszakában az állambiztonsági szerveknek az volt a feladatuk, hogy figyeljék és nyilvántartsák az állampolgárokat. Titkos nyomozásokat folytattak, és segédkezet nyújtottak a büntetőeljárások lefolytatásához. Ebben az időben az számított államellenes tevékenységnek, amit a fennálló rendszer annak tekintett.

Világ-nézet katolikus szemmel

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció kezdeményezte, hogy mind a négy állandó miseszövegbe kerüljön be a XXIII. János által az ősi római kánonba beiktatott Szent József-fohász.

A liturgiának, a liturgikus szövegeknek is megvan a maguk története. Napi imádságaink is őrzik szentek, pápák fohászait. Csak két példa: a nem feddhetetlen életvitelű VI. Sándor pápa bűnbánatának köszönhetjük az Üdvözlégy fontos könyörgését: „most és halálunk óráján”. És a szent életű, nagy Mária-tisztelő II. János Pál ajándékozott meg minket a világosság rózsafüzérének „titkaival”, igazságaival.

Ahogy arról előző lapszámunkban is beszámoltunk, június 13-án felavatták Mindszenty József bíboros budai szobrát. Az esemény élénk sajtóvisszhangot kapott: vezető internetes oldalak azon csámcsogtak, hogy az alkotás fej nélkül maradt. Így is volt. Isten tudja, miért, de nem készült el időre a szobor.

Pünkösdi lelkülettel Pásztón

Kilencedik alkalommal rendezik meg a váci egyházmegyei találkozót. Idén június 28. és 29. között Pásztó ad otthont az eseménynek. Kecskés Attila plébánost az előkészületekről, a találkozó jelentőségéről kérdeztük.

– Honnan származik a találkozó ötlete?

– Beer Miklós váci megyés püspök kezdeményezte, hogy minden évben gyűljön össze egy kétnapos rendezvényen az egész egyházmegye. A cél a kapcsolatok kiépítése, ápolása volt. Kilenc évvel ezelőtt a nógrádsápiak kapták először ezt a feladatot. A helyszín mindig változik, s általában valamilyen különleges oka is van annak, hogy mely település rendezi az eseményt. Idén azért esett ránk a választás, mert ebben az esztendőben lesz húsz éve annak, hogy Pásztó az Egri főegyházmegyétől a vácihoz került.

A XIX. századi polgár a kristálytiszta, illatos levegőjű Svábhegy felé tekintve elismerően jegyezhette meg, hogy „alig van nagyobb áldása a földnek, mint ezek a hegyek… Ha látnák a pestiek, reggelenként onnan a hegyekről, micsoda sűrű, barna füsttel és gőzzel kevert levegő- iszapban fürdik az egész város, nem mernének lélegzetet venni az utcán…”

Igen, alig van nagyobb áldása a földnek, mint ezek a hegyek, mondhatjuk ma is őszinte elragadtatással, még akkor is, ha azóta tetemesen átalakult a táj. Ha „az illatos fák árnya, a hűs források”, a vándor bajainak, gondjainak gyógyítói, a békesség, az egészség jótékony őrzői mára jórészt a „fejlődés”, a civilizáció áldozatai lettek is, még nem tűntek el teljesen az ember látóköréből…

Határtalanul

A békéscsabai Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola és Óvoda 7. osztályos tanulói a Határtalanul program keretében erdélyi tanulmányi kiránduláson vettek részt.