Arra is gondolhatunk, hogy XXIII. János és XVI. Benedek saját védőszentjének tiszteletét akarta mélyíteni, a mostani intézkedést beteljesítő Ferenc pápát pedig József, az ács, az egyház és a munkások védőszentje vezethette, vagy a családi élet védelme iránti felelősségérzete indíthatta döntésének meghozatalára.
Mert a szentek tiszteletének is megvan a maga története. Az első időkben még Jézus gyermekségtörténete, názáreti munkás fiatalkora sem volt igazán fontos. A keresztény jámborság a lényegre, Krisztus megváltó kereszthalálára és feltámadására összpontosította figyelmét.
Lassan azonban Krisztus „házanépe”, a vértanú apostolok kísérete is helyet kapott a szentmise szövegében, majd a római egyház nagy vértanúi is, jeléül annak, hogy római katolikusok vagyunk.
Azon sem lepődhetünk meg, hogy a szentek tiszteletében koronként bizonyos hangsúlyeltolódások tapasztalhatók. Manapság példaadásuk, életpéldájuk került előtérbe. Szent Józsefben is – bár hivatása „nevelőapa” – a nagy veszélyeknek kitett családok, az apa nélkül maradt világ számára kereshetünk gyógyírt.
